Normatudat - Nyelvi norma

Előszó

A La norme linguistique című, impozáns kiállítású és rendkívül gazdag tartalmú kanadai francia tanulmánykötet - mint Sőrés Annának e kötetben olvasható ismertetéséből is megtudhatjuk - több mint 40 ív terjedelemben tárgyalja a nyelvi norma történeti és leíró nyelvészeti vonatkozásait, a társtudományokkal való összefüggéseit, valamint a kérdéskör gyakorlati problémáit; mindezt azonban anélkül teszi, hogy a nyelvi norma fogalmának pontos meghatározására akár csak kísérletet is tenne. Ne vegye hát tőlem rossz néven e kiadvány olvasója, hogy az alábbi rövid szerkesztői előszó sem vállalkozik a nyelvi norma definiálására. Remélem azonban, hogy a gyűjtemény írásaiból végeredményben mégiscsak kirajzolódik majd: mit is értenek nyelvi normán azok a nyelvészek, akik Intézetünkben a 80-as évek közepe óta rendszeresen foglalkoznak ezzel a kutatási területtel, s most közzéteszik első eredményeiket.
A kötetben összegyűjtött tizenöt tanulmány a Nyelvtudományi Intézet normakutató témacsoportjának (későbbi nevén: kerettémájának) munkálatai során keletkezett 1986 és 89 között. A témavezető 1987 végéig Grétsy László volt; azóta ezt a feladatot e sorok írója látta el. A munkatársak az elkészült dolgozatokat folyamatosan megvitatták, így a szerzőknek módjukban állt az elhangzott kritikai megjegyzéseket, kiegészítéseket figyelembe venni. Ez az oka annak a ma még talán szokatlannak minősülő jelenségnek, hogy a kötet résztvevői hivatkoznak egymás tanulmányaira, sőt idéznek is azokból (pl. amikor Eőry Vilma a nyelvi norma és a stílusnorma viszonyát feszegető cikkét írta, már rendelkezésére állt Villó Ildikónak a normafogalom meghatározására kísérletet tevő dolgozata, s ezt, mint idézetei és hivatkozásai is mutatják, nem is hagyta kiaknázatlanul). Következésképp a kötet írásai bizonyosfajta „egyenlőtlen fejlődést" is tükröznek: a később elkészült cikkek szerzői meríthettek a korábban elkészültek tanulságaiból. A „sportszerűség" épp ezért megkívánta, hogy azoknak a dolgozatoknak a végén, amelyek végleges formájukat még 1989 előtt nyerték el, feltüntessük az elkészülés dátumát.
Kötetünk tizenöt tanulmánya a választott téma és az ebből következő módszer tekintetében három, egyaránt öt-öt írást magában foglaló csoportra oszlik (ez, be kell vallanom, nem tudatos szerkesztői-szervezői munkának a gyümölcse, hanem szerencsés véletlennek köszönhető).
Az első rész a nyelvi norma elméleti kérdéseivel foglalkozó tanulmányokat tartalmaz. Itt kapott helyet Tolcsvai Nagy Gábornak nehezen besorolható témájú, a mai magyar nyelvészet normaszemléletét a mai magyar széppróza nyelvezetének, a nyelvhez való viszonyának tükrében vizsgáló, gondolatébresztő írása is. Vissza