Előszó
E könyv illusztris irója, ma talán még kevesen tudják, földink: Budapesten született 1849-ben. Sőt ugyanitt szerzett orvosi oklevelet is. mert orvos is egyuttal, ki talán ma is folytat orvosi...
Tovább
Előszó
E könyv illusztris irója, ma talán még kevesen tudják, földink: Budapesten született 1849-ben. Sőt ugyanitt szerzett orvosi oklevelet is. mert orvos is egyuttal, ki talán ma is folytat orvosi gyakorlatot Párisban. Magyar származása egymaga is elég ok volna, hogy ha már külföldön világra szóló nevet szerzett magának, mint iró, legalább egyik nagysikerű munkájának lefordításával a magyar irodalmat is gazdagítsuk. A könyv tartalma azonban egyéb ok nélkül is megérdemli, hogy a magyarul olvasó közönség is megismerje. E sorok irója annyit tanult belőle, hogy hálájának csekély részét akarta magyarra fordításával leróni.
E könyv szerzője azt hiszi, hogy hiven adja vissza a mai kultura szinvonalán álló legtöbb ember nézeteit. a kulturnépek fiai közt bizonyára milliónyi számra vannak, akiknek maguknak is jutott eszükbe ugyanez a kritika, amelyeket a következő lapokon irva találnak a fennálló állami és társadalmi intézményekről s akik osztoznak abban az itt kifejezett felfogásban, hogy ez intézmények értelmetlenek, a természettudományi világnézettel ellenkezők s ezért tarthatatlanok.
Azért, tudom, elegen lesznek, akik majd szemüket meresztik, a kezüket csapják e könyv olvasása közben össze s talán a legbuzgóbban ép olyanok, akik a saját legtitkosabb gondolataikat találják itt kifejezve. Ép ezért gondolta a szerző, hogy kell, mulhatatlanul szükséges e könyvet megirnia. A kornak sulyos betegsége a gyávaság. Nem mernek az emberek szint vallani, meggyőződésükért helyt állani nem merik tetteiket érzéseikkel összhangba hozni; azt tartják okosnak, hogy maradjunk külsőleg hivek a hagyományokhoz, még ha bensőnkben teljesen szakítottunk is velük; nem akarunk mást megbotránkoztatni, nem akarjuk mások előitéleteit megsérteni; s ezt ugy nevezik, hogy "tiszteljük mások meggyőződéseit", azokét akik épen nem tisztelik viszont a mieinket, hanem kicsufolják, üldözik s a legszivesebben végkép kiirtanák velünk magunkkal együtt.
Vissza