Nomád népek - letelepült népek kapcsolatának és viszonyának problémája a Kárpát-medencében és Kelet-Európában

Előszó

Részlet a könyvből:
Most nem lehet célunk, hogy a lovasnomád életforma kialakulásának helyéről és idejéről bővebben beszéljünk. Erről a kérdésről régebben részletesebben írtunk már, elegendőnek tartjuk arra csupán utalni. Megjegyezzük azt is, hogy újabban egész monográfia jelent meg erről a tárgykörről. Úgy érezzük, hogy jelen esetben mindez felment az alól, hogy a fent jelzett kérdésnél időzzünk. A továbbiakban - bevezetésként - csupán egy-két fontosabbnak látszó momentumot szeretnénk mégis kiemelni és aláhúzni.
A lovasnomád életforma kialakulása nem Kelet-Európában történt, hanem Ázsiában és kezdetei, a letelepült földművelő-állattenyésztő életmódéhoz mérten, igen rövid történeti távolságban rejlenek. Ugyanis mindössze a bronzkor végén megkezdődött történeti folyamatról van szó, amikor ez az életforma - a letelepült állattenyésztő életformából differenciálódva - kialakult, majd elterjedt a steppéken. Ezzel lehetővé vált addig nem hasznosított, nagy kiterjedésű térségek gazdasági hasznosítása, betelepítése. A nomadizmus fő területe az a térség, amely a Kárpátok vonulatától egészen a távol-keleti Kingán hegységig terjed. A Kárpát-medencében lévő - vagy inkább volt - steppefoltok, erős-steppe (ligetes-steppe) jellegű flórával rendelkező részek tették lehetővé azt, hogy nyugaton egészen a Bécsi-medencéig keleti eredetű, nomád, vagy félnomád életformában élt népek lakóhelyévé válhasson. Ezek sorozatos betelepülése, beáramlása, itteni léte, majd beolvadása a mindig változó "őslakosságba" - amely folyamat nem mindig azonos előjellel és eredménnyel zárult - húzza alá témánk fontosságát, történeti megvilágításának szükségességét. Vissza