Nomád leveleiből

Előszó

Nomád bemutatkozik
Tisztelt Olvasóm,
az egyszer nem kenyéradó újságom szerkesztőségéhez intézem levelemet, amelynek hosszadalmas voltáért előre is bocsánatot kérek abban a feltevésben, hogy unalmas mégsem lesz, hanem mindazokhoz, akik ezt a Nomád-leveleim egy részéből összeállított könyvet megszerzik. Illendőnek és nem egy szempontból szükségesnek is tartom, hogy Nomád végre nyilvánosan bemutatkozzon abban az értelemben, hogy miért is választotta 1935 őszén ezt a sokaknak ma is különös, első felbukkanása óta egyfelől annyiszor lepocskondiázott, megrágalmazott, halálraítélt, másfelől annyiak által kedvelt és dicsért álnevet, amely valóban »nome de guerre«, harci név lett, s amelynek viselőjét annyian szeretik és annyian gyűlölik, - az utóbbiak mindenesetre azzal az érzelmi erővel, amely inkább érzelmeivel, mintsem fejével politizáló korszakunkat jellemzi.
Nem mintha a Nomád név viselője (és mindenkor, mindenütt vállalója) afféle nomadizáló fajta volna világnézeti értelemben, s nem volna, éppen ellenkezőleg a helytállás, a nyilt sisakkal való szellemi viadal embere. Ennek éppen elég bizonyságát adta 1914-től kezdve 1935-ig is azokkal az írásaival, amelyek alá vagy fölé a Lendvai István nevet irta, és adja 1935 óta is azokkal az írásaival, amelyek nem mint Nomád-levelek jelennek meg, de azzal is, hogy Nomád-leveleiért mindig helyt állt a birói igazságszolgáltatás tisztes termében, ha politikai ellenfelei odaszólitották. Vissza