A lefagyasztott hadsereg

Fülszöveg

Végre rátalált a raktárra. Egy hatalmas hodályra, amit talán egy magtárból alakítottak át. Amikor kinyitotta a nyikorgó ajtót, egy egykedvűen bagózó honvéddal találta szemben magát.
- Parancsol, hadnagy úr - tisztelgett meglehetősen nyeglén a hosszú, pultszerűen kialakított, összetolt ládák mögött álló baka.
- Az egységemnek szüksége van egyenruhapótlásra - válaszolta Gábor, miután viszonozta a tisztelgést, majd rögtön a tárgyra térve, katonatáskájából kivette a gondosan előkészített listát.
- Tessék, itt a lista a katonáim méreteivel. Csizma-, nadrág, zubbonyméret.
- Ez nem úgy működik. Ki kell tölteni ezt a II.M.H./1942-V jelzésű űrlapot. Amit felterjesztenek a helyi hadsereg parancsnokságra. Ha ott jóváhagyták, akkor a szolgálati posta továbbítja Budapestre a vezérkar hadtápjához, és ha ott is zöld fényt kap az igény, akkor az elbírálást követő postafordultával egy futár megkeresi a hadnagy úr egységét, és kap egy sorszámot, amivel átveheti a pótellátmányt.
- Micsoda!? Pesten hagyatják jóvá annak a pár nyomorult bakancsnak és kabátnak az igénylését? - hüledezett Gábor.
- Igen, meggyorsítottuk a folyamatot! - büszkélkedett a katona. - Korábban az igények jóváhagyását Berlinben is láttamozták. Most már Budapesten székel egy német-magyar vegyes bizottság, melynek szakértői közösen bírálják el az igényeket. Így akár három héttel is rövidebb az átfutási idő! Jó esetben öt-hat hét után át is vehető az ellátmány. Mi is kivettük a részünket a rendszer fejlesztésében. Hosszú éjszakákat átvirrasztva a felettes hadnagy urammal. Meg is lett az eredménye! Mindketten kaptunk egy hét jutalomszabadságot, ő meg már főhadnagy, előléptették. Sőt, megkapta a SAP-keresztet is!
- Az meg mi?
- Igen, a hadtáposokon kívül kevesen ismerik. Olyasmi, mint a vaskereszt, csak nem az ütközetben produkált hőstettekért, hanem a mesterien kivitelezett folyamatirányítási és egyéb logisztikai bravúrokért jár. Ott van a kifüggesztett DIN 4001-es tanúsítványon a másolata.
- DIN 4001? És ki ez a Don Quijote-fejű ürge a képen? - kérdezte Gábor meghökkent ábrázattal, mivel szinte egy kukkot sem értett ebből a bürokratikus, túladminisztrált halandzsából.

A 2. magyar hadsereg Don-kanyarban bekövetkezett szörnyű tragédiájának állít emléket ez a fordulatokkal teli, néha groteszk kalandregény. A klasszikus, könnyed (már amennyire a kegyetlen téma tűri a könnyedséget) lektűrszerű történetmesélés jegyében íródott. Ármány és szerelem lövöldözős, menetelős csatajelenetekkel tarkítva. Illetve, mint ahogy időtlen idők óta a bakák mindig is teszik, két akció között sokat okoskodva próbálják menteni az irhájukat hősei, az idealista fiatal tiszt, a jobb jövőben reménykedő délvidéki parasztlegényből sorozott honvéd és a filosz munkaszolgálatos fiú. Teszik mindezt sok-sok kikacsintással az ezredfordulós jelenre. Akár egy "jó" történész, sejtik a múltat és tudják a jövőt. A mi kis - szinte idősíkokon átfutkosó, többnyire azonban csak keservesen átbicegő - Forest Gumpjainkként célozgatnak a gyakran ma is aktuális problémáinkra, és gátlástalanul idézgetnek, persze olykor némileg kifordítva, a Monty Phytontól a Ponyvaregényen át Kozsóig, hogy csak a legnagyobbakra szorítkozzunk. Azonban bőven méri a szerző a Vörösmarty-, Shakespeare-, Churchill- és egyéb parafrázisokat is, a kortárs honi internetes folklórról sem megfeledkezve, a jó ízlés határán táncolva, de még azon belül maradva, anélkül, hogy fárasztóvá válna a sok-sok áthallás az olvasó számára. A hősök és az elbeszélő többnyire mai nyelven szólalnak meg, helyenként szlenget és tájszavakat is használnak. A szöveg szókimondó, szabadszájú, olykor trágár és alpári. Tág befogadóképességű és erősebb gyomrú olvasók előnyben. E mű fikció - a korabeli áldozatok sajnos nem. Vissza