Nők, szőnyegek, háziipar

Előszó

Részlet a könyvből:
"Mindig öröm, ha egy múzeum gyűjteményének egy részét előhozza a raktárakból, és önálló kiállításon mutatja be. Nemcsak azért, mert korábban sosem látott darabok is közszemlére kerülnek, és együtt látva valamely emberi tevékenység termékeinek térbeli változatosságát és időbeli egymásutánját olyan kapcsolódásokra derül fény, amelyekről a mindig látható híres példányok hallgatnak; hanem azért is, mert a múzeumi gyűjtés és dokumentálás történetét - és ezzel az e tárgyak iránt megnyilvánuló érdeklődés kialakulását és változását - is elénk tárják. Az már a kiállítás megrendezőin múlik, hogy csak sejtetik, vagy izgalmas történeti és politikai összefüggéseket jelezve ismertetik meg velünk ezen érdeklődés indítékait és hullámzó erősségének okait.
A Nők, szőnyegek, háziipar című kiállítás termein végigtekintő látogató falra akasztott és rúdon átvetett, szövött szőnyegeket lát. Ebben nem talál semmi meglepőt, mert megszokta, hogy a tárgyakat használati kapcsolataikból kiemelő múzeumi bemutatás a formák jobb megszemlélhetősége érdekében - kép módjára - a falakra függeszti akár a szőnyegeket és a padlócsempéket is. Ha közelebb menve szemügyre veszi az archív fotókat, kiderül, hogy ezek a szőnyegek valójában díszes pokrócok, gyapjútakarók, amelyek egykor sosem kerültek a földre, hanem a falra, az ágyba, az asztalra, a padkára, az oltárra, esetleg ló hátára..." Vissza