Nők krónikája

Előszó

Az elmúlt évtizedekről számos beszámolót írtak, többféle szempontból megközelítve vizsgálták az eseményeket. Készülhetne erről politikai tanulmány, tanulmány, történeti leírás, történetfilozófiai fejtegetés, és készülhetne és készült is irodalmi mű ezzel a történelmi háttérrel.
Ez a könyv hívő asszonyok életén, hétköznapjain keresztül írja meg az újkori történelem legsötétebb évtizedeinek a krónikáját.
A kötetben szereplő nők nem rendkívüliek, sorsuk sem különös. Azokban az időkben, sajnos ezrével, tízezrével akadtak sorstársaik. Válogatásunk szempontja az volt, hogy a magyar keresztény/keresztyén nők minden rétege képviselve legyen benne, minden felekezet, kulturális háttér, sors, foglalkozás. Van köztük katolikus, református, evangélikus, zsidó származású, értelmiségi, paraszti sorból származó, író, újságíró, rádiós és a zenei élet munkatársa, tolmács, tanár, ápolónő, apáca, diakonissza, családanya, börtönviselt, kitelepített, üldözött, magyarországi, erdélyi, kárpátaljai, délvidéki. Közös vonásuk, hogy hívő emberek, akik a rájuk mért sorsot nyugodtan, szinte derűsen vállalták.
Sokszor lehet hallani hívőktől, egyházi személyektől is, hogy nem lehetett azokban az időkben megalkuvás nélkül élni. Ezt cáfolják a kötet szereplői. A másik közös vonásuk, hogy a romboló évek ellenére most is, a 60-70 év közelében, vagy azon túl sem vesztették el érdeklődésüket, munkakedvüket, hanem valamilyen formában ma is szolgálnak, egyedül maradva is, betegen is. Ami pedig nékünk, magyaroknak nagyon sokat jelent, egyikük sem hagyta el hazáját, hogy nyugaton keressen könnyebb életet.
Miért íródott ez a Krónika?
Mert úgy érezzük, hogy a történetírás ezek nélkül a vallomások nélkül nem lenne teljes, a történelmet valójában mindennapi nők és férfiak írják.
Meg kell írni azért is, mert nem jöhet létre igazi testvéri közösség idő és földrajzi határokon túl, ha tagjai nem ismerik egymást, egymás sorsát, múltját és jelenét. A megnyílt határok, találkozási lehetőségek sokszor megdöbbentő élményt jelentenek, amikor kiderül, mennyire nem tudunk egymásról. Vissza