Nők

Előszó

Az itt következő költemények tárgyban és hangban annyira leplezetlenül-őszinték, hogy lehetetlen bármilyen álarc mögé bújtatni e bevezető sorokat. Nyiltan bevallhatjuk: ezek erotikus versek.
Erótika... Mágikus szó: örökké titokzatos, vonzó és ijesztő, isteni és állati öntudatlanság! Sacer: egyszerre szent és átkozott, aki kiváncsi kézzel föllebbenti a misztériumok fátylát! - A tárgy alacsony, de csak azoknak, akik az erótikát annak hazudják, mert bennük alacsony maradt: igazi mélységében azonban ős-ösztön, vér és élet, tenyészés, egy a testtel és szellemmel, tárt szivek előtt törvény és végzet, illat és zamat és fűszer. Gyermeki gyönyörűség és vérző glória.
Erkölcstelenség és bűn, ha annak nevezed el. De az erkölcstelenségben is erkölcsi bátorság, ártatlanság a bűnben is. Aki ezt nem érzi, pornográf az Írásban és pornográfiát keres az olvasásban. - A pornográfia könnyebb és célravezetőbb eszközöket találhat, mert csak izgatni akar; a prüdéria pedig összevonja nászágya selyemfüggönyeit az igazság előtt.
Akik tiszta lélekkel mernek és tudnak az uj területekre lépni, tudják, hogy művészet gyémánttá ragyogtatja a port. A kétkedőknek pedig Goethe örök szavaival mondom: tegyék félre e könyvet, szótlanul,
"Denn Allah gab die Gabe jedem Dichter:
Missbraucht er sie im Wandel seiner Sünden,
So seh' er zu, mit Gott sich abzufinden!" Vissza