Fülszöveg
Bukowski hosszú éveken át csak versekkel és novellákkal kísérletezett, de az igazi áttörést a néhány hét alatt megírt első regénye, a Posta hozta meg számára 1971-ben. Nem véletlenül: hibátlan alkotás, egyik legjobb munkája, bár elég nehéz bármilyen rangsort felállítani művei között.
Az 1978-ban megjelent Nők a siker első éveinek története, és ugyancsak igazi remekmű. Az író alteregója, Henry Chinaski immár nem kézbesítőként tengeti nyomorúságos életét, hanem sikeres íróként utazgat felolvasásokra, és közben persze iszik rendületlenül, másnaposan ébred, tovább iszik, és a változatosság kedvéért ismét másnaposan ébred. Hírnevének köszönhetően pedig immár a regény címében említett nők között is kedvére válogathat.
Persze azért a Nők nem csak ennyi. A szerzőről készült egyik portréfilmben az interjú készítője azt találja mondani: "Aki olvassa a Nők című könyvét, annak az a benyomása, támadhat, hogy önnek a nő csupán egy far meg két mell." Bukowski nevetve csóválja a fejét, és azt...
Tovább
Fülszöveg
Bukowski hosszú éveken át csak versekkel és novellákkal kísérletezett, de az igazi áttörést a néhány hét alatt megírt első regénye, a Posta hozta meg számára 1971-ben. Nem véletlenül: hibátlan alkotás, egyik legjobb munkája, bár elég nehéz bármilyen rangsort felállítani művei között.
Az 1978-ban megjelent Nők a siker első éveinek története, és ugyancsak igazi remekmű. Az író alteregója, Henry Chinaski immár nem kézbesítőként tengeti nyomorúságos életét, hanem sikeres íróként utazgat felolvasásokra, és közben persze iszik rendületlenül, másnaposan ébred, tovább iszik, és a változatosság kedvéért ismét másnaposan ébred. Hírnevének köszönhetően pedig immár a regény címében említett nők között is kedvére válogathat.
Persze azért a Nők nem csak ennyi. A szerzőről készült egyik portréfilmben az interjú készítője azt találja mondani: "Aki olvassa a Nők című könyvét, annak az a benyomása, támadhat, hogy önnek a nő csupán egy far meg két mell." Bukowski nevetve csóválja a fejét, és azt feleli: "Jaj, ne. Olvasta, és csak ennyit fogott fel belőle?... Maga elbaszott egy alak."
Charles Bukowski (1920-1994) egy kicsit „kilóg" a huszadik század amerikai irodalmából. Versei alapján a beatköltők közé sorolták, de ő soha nem volt harcias. Önéletrajzi ihletésű regényeiben, melyeknek főszereplője az író alteregója, Henry Chinaski, nagyrészt az amerikai társadalom lecsúszott figuráiról írt, nyersen, őszintén, húsba vágó humorral és sajátos bölcsességgel. Alkoholista, napról napra élő, kompromisszumok nélküli életmódja miatt sokan rajongtak - és rajonganak - érte, de ő köszönte, nem kért ebből, sőt, ha lehetett, kerülte a rajongóit (kivéve, ha azok nők voltak), az embereket, és főleg az írókat. Charles Bukowskinak mára világszerte kultusza lett, beleértve Magyarországot is. és bár felháborító(nak tűnő) életmódja miatt sokan viszolyogtak - és viszolyognak - tőle, hogyan is ne lenne kultusza egy olyan embernek, akinek még a sírján is ez áll: "Don't try", azaz: ne próbáld, csináld.
"Miért csinálom ezt az egészet? Már nem is volt kedvem Mindyhez. De több ezer mérföldről, New York Cityből repült épp hozzám. De már így is egy csomó nőt ismertem. Minek még több nő? Mit akartam még? Jó, egy újabb affér mindig izgalmas, de ugyanakkor kimerítő meló is. Az első csókban, az első dugásban, igen, abban még volt valami drámai. Az emberek eleinte érdekesek. De aztán később, lassan, de biztosan az őrület kezdi felütni a fejét, előjönnek a hibák. Idővel egyre kevesebbet és kevesebbet jelentek nekik, és ők is egyre kevesebbet és kevesebbet jelentenek nekem.
öreg voltam és ronda. Lehet, hogy ezért volt olyan jó érzés beledugni a farkamat fiatal lányokba. Én King Kong voltam, ők pedig finom kis teremtmények. Azért keféltem ennyit, hogy így kerüljem el a halált? Azt reméltem, ha fiatal lányokkal vagyok, nem öregszem meg, nem érzem magam idősnek?
Nem akartam rondán megöregedni. Inkább szerettem volna hamarabb meghalni, mielőtt még utolérne a halál."
Vissza