Fülszöveg
A varsói bérház négy lakója köré felfűzött történetekre tekinthetünk akár regényként, akár egyedi Varsó-útikönyvként, akár egy megalkuvások nélküli, a nagyváros legszegényebb rétegét megvizsgáló feminista tanulmányként. A fejezetek elején ismeretlennek hitt női archetípusokat mutat be a szerző (bazárosok, összekötők, utánzatok, kis hercegnők), majd ezt követően egy-egy általa kiválasztott és megformált „példányra" fókuszál. A szereplők nőisége széles spektrumot fog át: a generációs különbségek elemi eszközén túl még a nemek közti átfedés is megjelenik egy elnőiesedett férfi személyében. A szerző hol természetfiimes szenv-telenséggel, hol a hétköznapi tragédiák iránti megértéssel teli szeretettel mutatja be a tipikusnak tekinthető bérház és az utca ökoszisztémáját a maga rendező elveivel és az őshonos fajokkal egyetemben.
„Maria fölkelt reggelenként, és figyelni kezdte a saját hibbantságát. Úgy döntött, ügyelni fog magára. Zakkant nőnek lenni az abszolút mélypont, a vég, ott...
Tovább
Fülszöveg
A varsói bérház négy lakója köré felfűzött történetekre tekinthetünk akár regényként, akár egyedi Varsó-útikönyvként, akár egy megalkuvások nélküli, a nagyváros legszegényebb rétegét megvizsgáló feminista tanulmányként. A fejezetek elején ismeretlennek hitt női archetípusokat mutat be a szerző (bazárosok, összekötők, utánzatok, kis hercegnők), majd ezt követően egy-egy általa kiválasztott és megformált „példányra" fókuszál. A szereplők nőisége széles spektrumot fog át: a generációs különbségek elemi eszközén túl még a nemek közti átfedés is megjelenik egy elnőiesedett férfi személyében. A szerző hol természetfiimes szenv-telenséggel, hol a hétköznapi tragédiák iránti megértéssel teli szeretettel mutatja be a tipikusnak tekinthető bérház és az utca ökoszisztémáját a maga rendező elveivel és az őshonos fajokkal egyetemben.
„Maria fölkelt reggelenként, és figyelni kezdte a saját hibbantságát. Úgy döntött, ügyelni fog magára. Zakkant nőnek lenni az abszolút mélypont, a vég, ott kiszáll az életből az ember. Egy hibbant férfi, még ha büdös is, lehet bölcs. De egy félnótás nő, az boszorkány. Kampós az orra, semmi esélye a rendezett életre."
„Amikor a Jóistenke megteremtette az Ügyintézőt, az olyan volt, mintha hozzátett volna egy nyolcadik napot a héthez. Külön kategória, más faj, más kultúra. Ülnek az aktákon, összetűzik, kilyukasztják, aláírják őket. Áll a bál a sorban. Nyugalom, kimegyek, elszívok egy cigit, füstölgök egyet a friss levegőn, hehe. Hogy is mondják, aki szeret, az megvár. Attól pedig, hogy sorban állt, már bocsánat, még senki sem szarta össze magát, így mondják ezt, na."
„Kitakarítottam az egész lakást, és akkor szöget ütött a fejembe, hogy szét kéne cseszni valamit. Kimentem a házunk elé, és fölemeltem a földről egy vastag dorongot. Végigmentem a járdán álló autók mellett, és bevertem a szélvédőjüket, egyiket a másik után, ahol »baba az autóban« matricát láttam. Szanaszét röpültek az üvegszilánkok. Szép volt. Éreztem, hogy ez az én hivatásom, a jövőm."
Sylwia Chutnik (1979) író, újságíró és idegenvezető. Kultúratudomány és gender studies szakon végzett a Varsói Egyetemen. Mindezek mellett önkéntes munkát is végez, valamint vezetője a lengyel anyák és nők jogaiért küzdő MaMa alapítványnak. Egyedülálló Idegenvezetéseit Varsó jeles nőalakjainak történeteire fűzi fel. íróként Női zsebatlasz című regényével rendkívül sikeresen debütált, 2008-ban elnyerte a neves Paszport Polityki irodalmi díjat, és a 2009-es Nike-díjra is jelölték. A könyv azóta számos nyelven, többek között németül és oroszul is megjelent.
Vissza