1.062.087

kiadvánnyal nyújtjuk Magyarország legnagyobb antikvár könyv-kínálatát

A kosaram
0
MÉG
5000 Ft
a(z) 5000Ft-os
szállítási
értékhatárig

Női szabók könyve II.

Varrásismeret

Szerző
Szerkesztő
Lektor
Budapest
Kiadó: Műszaki Könyvkiadó
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve:
Kötés típusa: Fűzött papírkötés
Oldalszám: 206 oldal
Sorozatcím:
Kötetszám:
Nyelv: Magyar  
Méret: 24 cm x 17 cm
ISBN:
Megjegyzés: Tankönyvi szám: 30 651. Fekete-fehér ábrákkal illusztrálva.
Értesítőt kérek a kiadóról

A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról
A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról

Előszó

A varráskor tű és fonal segítségével különálló kelmedarabokat erősítünk össze. Célja: ruhának vagy más használati tárgynak készítése bőrből vagy szövetből. Az első öltés valószínűleg akkor... Tovább

Előszó

A varráskor tű és fonal segítségével különálló kelmedarabokat erősítünk össze. Célja: ruhának vagy más használati tárgynak készítése bőrből vagy szövetből. Az első öltés valószínűleg akkor keletkezett, mikor a történelem előtti kor embere az első ruhát készítette magának. Bár ez a ruha még csak szőrmés állati bőrből készült, mégis össze kellett valamiképp tartósan erősíteni. Az összeerősítésre felhasznált fonal állati bél, keskeny bőrcsík vagy növényi rost volt. Ezt a kezdetleges fonalfélét tűalakú tüskére, vagy halszálkára kötözték rá. Ezzel a tűalakú szerszámmal lyukat fúrtak a bőrön és azon átfűzték a fonalat (1. ábra). A XII. század közepéig a ruhaszabás és varrás házimunka jellegű volt és többnyire csak a nők művelték. Mint céhbeli ipar, a ruhaszabóság 1152-ben tűnik fel Németországban. A ruha készítéséhez felhasznált kelmék minősége és szépsége az ipar és a művészet fejlődésével párhuzamosan tökéletesedett. Amint finomodott a ruha készítésére felhasznált anyag, ugyanúgy tökéletesednie és finomodnia kellett a varrás eszközeinek is. Ezeknek a fejlődése azonban lassúbb lépésben haladt, mint az egyéb technikai műveleteknél alkalmazott eszközöké. Ez azzal magyarázható, hogy a ruhakészítés sokkal későbbi korban fejlődött iparággá, mint az egyéb iparok. A szabók egészen a XVI. századig többnyire csak kiszabták a ruhákat, a kiszabott ruhadarabok megvarrását azonban házilag végezték el. Csak a XVIII. században vált általánossá az, hogy a ruhának nemcsak a kiszabását, hanem az elkészítését is szakemberre bízták. Ennek természetes következményeképp aztán a női- és férfiruha készítése különvált. A varráshoz felhasznált tű - a kezdetleges halszálka és tüske helyett -, már az ókorban is eleinte csontból és szaruból, majd később fémből készült. Alakja lapos, később hengeres rudacska volt, amelynek egyik végét kihegyezték, a másik végébe pedig lyukat fúrtak és azon átfűzték a fonalat (2. ábra). Ilyen varrótűket már a babilóniaiak is készítettek. A fémtűket eleinte bronzból, később kovácsolással, vasból készítették. Évszázadokon keresztül a legtöbb városban a páncélkészítők gyártották a varrótűket anélkül, hogy a tűgyártásban jelentősebb fejlődés állt volna be. Egy-egy sikerültebb varrótű oly becses volt, hogy a nők külön tokba helyezve viselték a tarsolyukban. A XVI. században a fémfeldolgozás technikájában bekövetkezett nagy fejlődés előbbre vitte a varrótű készítési eljárást is, most már vashuzalból gyártották. így olcsóbb lett és minősége is javult. Ekkor azután megindult a nagytömegű tűgyártás. A vastűk mellett azonban bronzból is készítettek még tűt. A párizsi szabók 260 évvel ezelőtt még bronztűvel varrtak (3. ábra). A varrástechnika fejlődésével a gombostű is szerepet kezdett játszani a ruházati iparban. Gyártásánál eleinte a tűrúd végére kis fémkupakot készítettek. A XIX. században pedig már üvegfejjel gyártották. A kézi varrás egyik nélkülözhetetlen eszközét, a gyűszűt már az ókorban is használták. A görögországi ásatásoknál egészen a mai gyűszűhöz hasonló fémgyűszűk kerültek napvilágra. Ez a varróeszköz alakjában a mai napig sem ment keresztül nagyobb változáson. A ruhakészítésnek a tű mellett legfontosabb szerszáma az olló. Az egyszerű késpengéből keletkezett. Az ókorban bronzból gyártották, később vasból kovácsolták. Vissza

Tartalom

II. kötet
Varróeszközök és szerszámok5
A kézi varrás eszközei5
A szabóműhelyek berendezése17
Öltések és varások20
Kézi öltések22
Díszítő öltések35
Varrások49
Vasalás70
Apró alkatrészek készítése és részmunkálatok73
Apró alkatrészek73
Övtartó73
Akasztó74
Vállpánttartó74
Izzlap75
Gumiház75
Övek76
Övpántok78
Részletmunkák78
Részmunkák91
Ruhadarabok kiszabása és megvarrása99
Előkészítő munkálatok99
Kelmék hőkezelése99
A szabásminta felrakása a kelmére99
Szoknyakészítés101
Blúzkészítés132
Ruhakészítés147
Kabátkészítés165
Nadrágkészítés201
Megvásárolható példányok

Nincs megvásárolható példány
A könyv összes megrendelhető példánya elfogyott. Ha kívánja, előjegyezheti a könyvet, és amint a könyv egy újabb példánya elérhető lesz, értesítjük.

Előjegyzem