Nógrád Megyei Múzeumok évkönyve 1978

Előszó

Részlet a könyvből:

"Az üveggyári munkások életviszonyainak és politikai mozgalmainak alakulása Nógrád megyében Nógrád megye az országos méreteket felülmúló gyors ipari fejlődését a XIX. század közepén meginduló szénbányászatnak köszönheti. A szénbányászat hatására a kiegyezést követően jelentős ipari fejlődés következett be egyéb ipari területen is. 1867-ben megépült a Budapest-Salgótarján vasútvonal, 1868-ban kezdetét vette a Salgótarjáni Vasfinomító építése. Ez a gyár lett a későbbiekben a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű egyik fontos ipartelepe. A XIX. század végén pedig az üveggyártás, a vas- és gépgyártás fejlődött erőteljesen. Az ipar elsősorban a megye keleti területein, a salgótarjáni szénmedencében összpontosult. Ennek az ipari fejlődésnek eredményeként jött létre a megye munkásosztálya.
A XIX. századi iparfejlődés hatására - természetesen - átalakult a megye lakosságának nemzetiségi képe is, különös tekintettel az ipari területekre. A bányamunkások túlnyomó többsége a megye északi, szlovák nyelvterületéről származott, -de nagy számban keresték fel időszaki és végleges munkavállalásra a salgótarjáni bányákat, ausztriai, cseh, morva, sziléziai bányamunkások is.
A gyáripari alapítások nyomán megindult az újabb külföldi szakmunkásság beáramlása a megye területére. Ennek következtében a XIX. század végére jelentősen megváltozott az ipartelep nemzetiségi képe, ami csak a XX. század elején, a magyar agrárproletároknak ipari üzemekbe való áramlásával, valamint a magyar ipari munkásság kialakulásával változott újra meg, és lett a maihoz hasonló. A mai salgótarjáni üveggyár munkásainak nagy része még a felső-magyarországi szlovák üvegfúvó családok leszármazottja. A betanított munkások és napszámosok a környékbeli falvakból vagy a szénbányák munkásainak családjából származnak." Vissza