Noé bandája

Előszó

A fajok eredete
- első rész -
Az egész azzal kezdődött, hogy elszaporodott az emberek között a gonoszság.
A sok gonosz ember között volt egy Noé nevű nyavalyás is, aki semmiben sem különbözött a többi nyavalyástól. Egy dolog azért történt vele, ami másokkal nem: egy szép napon beköszönt hozzá az Úristen.
Az Úr kiöntötte a szívét a megszeppent gazembernek. Elmondta, mennyire fáj neki, hogy csodálatos teremtménye, az ember így letért a számára kijelölt útról. Gonosz lett, ostoba, lusta és kövér, haszonleső, nemtörődöm, mosdatlan és hisztérikus. Ezért, folytatta, pár nappal ezelőtt úgy döntött, hogy egy hatalmas özönvíz áldásos segítségével kipusztítja a világot minden földi élőlénnyel egyetemben.
De aztán újragondolta a dolgot. Rájött, hogy mennyire hiányoznának az állatok. Ezért úgy döntött, hogy életben maradhatnak. Hiszen az állatok nem tettek semmi rosszat. Csak volt egy kis probléma: azok a félkegyelműek egy kisebb vihart sem képesek túlélni, nemhogy a világvégét.
Az Úr úgy okoskodott, hogy egyetlen embernek üzletet ajánl. Ha ez az ember átszállítja az állatokat a vízözön utáni világba, cserébe kap egy utolsó utáni esélyt, megtarthatja nyomorult életét, és azt kezd vele, amit akar. Vagy amit tud. Neki meg ne kelljen már annyit járatni a pofáját. Az ember kapott kellő észt és tudást ahhoz, hogy ezek után megértse, mi a helyes és mi nem.
7 Vissza

Fülszöveg

VAJON milyen emberek az állatok? Tudnak gondolkodni? Vannak érzelmeik? Hallgatnak zenét? Szeretik a forralt bort? B oldogan élnek, vagy senyvednek a teremtés kontraszelektív hulladékgyűjtőjében? Hisznek Istennek? Hisznek Darwinnak? Szeretik a szépet? Szeretik a csúnyát? Szeretik a pénzt? Hazudnak maguknak, vagy kíméletlen őszinteséggel üldözik démonaikat a genetikailag örökölt depresz-szió sötét labirintusában? Jók vagy gonoszak? Értik a tréfát, vagy csak értékelik? Egymást kínozzák vagy csak önmagukat?
Pálfi Norbert biológiájában semmi sem hasonlatos a tudomány álságos romantikájához.
Pálfi lepkegyűjteménye nem múzeumi anyag. Aesopus agyondajkált hagyományaitól indulva eljut az állatvilág igazi valóságáig, ahogy mezőgazdasági thrillerének felvillannak félelmetes, fehér lapjai.
Pálfi betekintést enged az állatok hétköznapjaiba, megmutatja igazi énjüket, tudatlan, kegyetlen, gonosz, türelmetlen, irigy életük hétköznapjait. Ebben az állatkertben bizony veszélyes a rács mögötti történetek etetése, simogatása. Hiszen a rács csak elválaszt, meg nem különböztet. És ha bárkinek nevetni támadna kedve, az bizony szégyellje magát. Mert ez egyáltalán nem vicces! Vissza