Nő nélkül nem lehet...

Előszó

Részlet a könyvből:
Rivington városka mellett megáll a Floridából jövő autóbusz. A hatalmas kék kocsi, melynek oldalára arany nyíl van festve, zúgva közeledik a széles, cementországúton. Az óriás gumikerekek, melyek izzóvá forrósodtak á sebességtől, szinte füstölögtek.
Az Arany Nyil azonban - ez a floridai autóbusz-expressz hangzatos neve - le sem lassít, csak merész lendülettel lekanyarodik az országútról és befut egy sárga homokkővel kirakott mellékútra, mely egy benzinkút-állomás háta mögé vezet.
A benzinkútnál nemcsak az Arany Nyíl kap táplálékot. Az utasok is leszállnak. Bemennek a színestetejű épületbe, mely a piros és sárga benzinkutak mögött terpeszkedik.
Bent az épületben bár van. Nem egyenes, hanem négyszögletes alakban futó bár, ami mögött gázkályha, kávéfőző és egyéb amerikai konyhaszerek csillognak. Ezeken készítik el percek alatt a megéhezett utasok számára az ételeket.
Kevés idő van az étkezésre. Mindössze tizenöt perc. Az Arany Nyíl nem vár az utasra, mert pontosan be keli tartania a menetrendet. Ezért aztán sietnek is az utasok. Amint a hatalmas kék kocsi megáll az országúti löncs-ház mellett s a bőrkamásnis, tányérsapkás soffőr kinyitja az ajtót, gyors egymásutánban szállnak le az utasok. Átnyujtják a jegyüket a soffőrnek, aki megnézi, hogy rendben van-e, átlyukasztja, aztán visszaadja az utasnak, aki siet be az állomásházba, hogy valami ennivalóhoz jusson. Vissza