Nő a sötétben

Fülszöveg

„A kórházban, amikor kinyitottam a szememet, egy másodperc töredékéig újra ott láttam magamat tétován, a tükörsima tenger előtt. Később talán ezért voltam biztos abban, hogy nem álom volt, hanem a képzeletem vészjelzése, mely kitartott ébredésemig a kórteremben. Az orvosoktól megtudtam, hogy a szalagkorlátnak ütköztem, de súlyosabb következmények nélkül. Az egyetlen komoly sérülés a bal oldalamon volt, egy megmagyarázhatatlan seb.
Eljöttek a barátaim Firenzéből; Bianca és Marta, a lányaim, de még Gianni is hazarepült Kanadából. Azt mondtam nekik, hogy elálmosodtam és kisodródtam. Pedig pontosan tudtam, hogy nem az álmosság volt az oka. Egy értelmetlen mozdulat volt mögötte, annyira értelmetlen, hogy úgy döntöttem, nem osztom meg senkivel. A legnehezebben azok a dolgok oszthatók meg, amelyeket mi magunk sem értünk."

Elena Ferrante, a kilétét mindmáig titokban tartó olasz író, ismét a női lélek legmélyére hatol. Főhőse, Leda 48 éves, az egyetemen tanít angol irodalmat. Elvált, felnőtt lányai Kanadába költöztek: a hirtelen megtapasztalt kötetlenség felszabadító örömmel tölti el, és a maga számára is váratlanul magányos vakációra indul a Jón-tenger partjára. Ott azonban egy lármás nápolyi család kellemetlen szomszédságába kerül, alig titkolt kötődésük a maffiához baljósan árnyékolja be békésen induló nyaralását. A család tagja egy gyönyörű fiatal nő, Nina is, akinek elragadó nőiessége sehogy sem illik a brutális klánba. Nina mintaszerű anyasága váratlan szembesülésre készteti az elmúlt évekkel Ledát, aki karrierépítésének egy válságos pontján gyermekeit évekre elhagyta, és gátlástalan önmegvalósításában szakított mindennel, ami családjára emlékeztethette volna. Leda múltja a fenyegető klán árnyékában elevenedik meg, különös tükörjátékokra adva alkalmat...
Megannyi kétely, nehezen megválaszolható kérdés a női szerepekről, anyaság és hivatás kapcsolatáról, férfi-nő viszonyról. Ferrante kíméletlen sebeket ejt, és jóllehet gyógyít is, a heg emlékeztet, és nyugtalanító töprengésre készteti olvasóit.

ELENA FERRANTE a kortárs olasz irodalom nagy rejtélye, regényei zajos sikert aratnak, díjakat nyernek, számos nyelvre lefordítják őket - miközben a szerző valódi személyét homály fedi. Egyik amerikai kritikusa írta róla: „Ferrante műveiben talán az a legbámulatosabb - figyelembe véve a szenvedés mélységeit, melyeket regényeiben feltár -, hogy képes a szereplőit kegyelmi állapotba vezetni. Nem a fájdalmon túlra, hanem a fájdalmon keresztül." Vissza