Előszó
Negyven éven felüli, kissé elhizott férfi éldegél egy svájci elmegyógyintézetben. Nem tartozik a visszataszitó betegek közé. Rendesen, tisztán öltözködik - különösen a szép nyakkendőket szereti -,...
Tovább
Előszó
Negyven éven felüli, kissé elhizott férfi éldegél egy svájci elmegyógyintézetben. Nem tartozik a visszataszitó betegek közé. Rendesen, tisztán öltözködik - különösen a szép nyakkendőket szereti -, rendkivül barátságok, jóindulatu. Orvosai, ápolói, az egész személyzet imádják. Sokat sétál - néha sakkozik, de szó nem hagyja el az ajkait. Időnkint meglátogatja a felesége, - aki hosszu évek óta tarja ebben a kitünő intézetben -, ilyenkor mosoly vonul át az arcán, de aztán megint másfelé néz - az ő belső világába, melynek fantomjai neki eleven valóságok, - mig maga a világ, a mi reális világunk, elmosódott árnykép, melyről talán már emlékei sincsenek. A testileg jó állapotban lévő, még fiatal férfi gyógyithatatlan elmebajban, schizophréniá-ban szenved. Ez Nizsinszkij, minden idők legnagyobb táncz-zseinje, a hires régi Orosz Balett oszlopa és büszkesége, aki nehány évi ragyogó pályafutás után belezuhant a szellemi sötétségbe.
Mi még nagyon jól emlékszünk rá, mikor husz és egynéhány évvel ezelőtt fellépett a Magyar Királyi Operaházban. Csodálatos idők voltak ezek, az abszolut biztonság, nyugalom és béke, ma már nehezen elképzelhető korszaka. Egy gondtalan arisztokrácia, vagyonosodó polgárság, jogaiért eredményesen küzdő, önérzetes munkásság alkotta társadalom érdeklődését akkor nem háborus és forradalmi események kötötték le - ki gondolt ilyenekre?! - hanem művészi szenzációk. Azok közt is első sorban az orosz Balett. Pétervárról elindulva már óriási hirük volt Nyugaton e csodálatos vándormadaraknak, amikor végre hozzánk is elérkeztek. Sikerük felülhaladta várakozásainkat. A balett, mely eddig másodrangu szerepet játszott szinpadjainkon - soha nem álmodott fényben ragyogott fel az oroszok művészetében. Nemcsak a koreográfia, a káprázatos diszletek, az ujfajta zene, s az egész remekül egybehangolt produkció ejtette lázba a budapesti közönséget, hanem elsősorban a balett sztárjai - eddig soha nem hallott nevek - keltettek osztatlan bámulatot. Másnap az uj táncosnők, táncosok neveitől volt hangos a város. De még e ragyogó csoportból, e tüneményes csillagképből is kiemelkedett Nizsinszkij.
Vissza