"Nincsen saját igazságom"

Előszó

Leírok egy mondatot, elmondok egy prédikációt, kigondolok egy cikket, vagy megszerkesztem az emlékezésemet, azután pedig tűnődöm, hogy hogyan született meg bennem az egész. Érzéseim, gondolataim hogyan fonódtak össze irománnyá, vagy beszéddé. Mi tette egymás mellé őket? Lelkem titkos rekeszeibe olyan ismeretek, hatások, emlékek szunnyadoznak, amelyekről magam sem nagyon tudok és ezek olyankor is reámtörnek, hatalmukba kerítenek, amikor legkevésbé sem számítok reájuk. Jönnek áradatban, vagy valami titkos erő parancsszavára rendbe sorakozva. Belekúsznak betűim közé és megjelennek mondanivalóim közepén.
Szinte úgy érzem, hogy nem is belőlem vannak, hanem jövevények, adományok, vendégek nálam és rajtam, akiket, amiket nem lehet elhessegetni és nem is jó megszabadulni tőlük. Felosztások, vonalvezetések, ujjbegyre szedett hasznok, tanúságok, színek, zamatok, hangulatok, amikben- eredetieknek tűnnek fel esetleg mások szemében, mind, mind hatások, tükröződések csupán. Mid van, amit ne kaptál volna? (1 Kor. 4, 7.) íróknak, prédikátoroknak bátran feladhatja a kérdést ma is Pál, mint ahogy' megkérdezte a dicsekedő korinthusiaktól. A Taine-i elmélet nemcsak a faji, környezeti és történeti tényezőkre vonatkoztatva igaz, hanem az öröklött hajlamok, vérmérséklet, iskolák, édesanyák, édesapák, barátok hatása mellett és felett a Gondviselő kezének kiválasztó munkájára nézve is az. Csak azt tolmácsoljuk, amit kaptunk, amivel megbíztak. Gyaluk simítottak, ütések edzettek, kések élesítettek, fürdők színesítettek, könyvek, betűk, szavak hatottak reánk. Nincsen egyetlen sóhajtásunk, leírott szavunk sem, amely mellett egész légiója ne volna az elvett hatásoknak. Valóban „nincsen saját igazságom" (Fil. 3, 9.)
Péczeli Király Imre 1635-ben Catechismus-ában megvallja, hogy „Kis munkámban pók módgyára semmit ujjamból nem szoptam, hanem az méheket, amint lehetett követtem, kik tehetségek szerint sok virágról szedegetik és gyüytögetik édes eleségeket... így én is őket követvén egyéb tudós szent könyveknek virágos kertekből szedegettem. Isten által, és e kis Könyvetskének méhkosarába bérekesztettem."
Ebben a könyvecskében sokféle hatás, ismeret, igehirdetők, szónokok, regényírók, költők hatása, tapasztalatok, élmények tevődtek össze prédikációkká, előadásokká, arcképekké, nekrológokká olyan módon, ahogyan a Mindenható rajtam keresztül szólaltatta meg az igazságot „a Krisztusban való hit által". Igyekeztem az építő igazságot a modern ember érdeklődését megragadva élvezetes formában nyújtani. Budapest, 1942. december 1.
I. G. Vissza