Nincs visszaút (dedikált példány)

Fülszöveg

Két szemlélet és két engesztelhetetlenül kemény ember összecsapását ábrázolja Tóth Benedek kisregénye. Sziki László, a fiatal tsz-elnök és a benne bízó emberek, a kollektív gazdaság egészséges fejlesztését tekintik legfontosabb feladatuknak. Váradi Gábor, a megcsontosodott szemléletű, korlátlan hatalomhoz szokott járási titkár a járási szervek tekintélyét, a saját tekintélyét mindenféle társadalmi érdeknek fölébe helyezi: nem is egy vadőri állás, hanem a tekintélyi elv védelmében kezdi meg kegyetlen harcát Sziki ellen. De Szikit sem valamilyen kicsinyes makacsság készteti, hogy a végsőkig ellenálljon, hanem az elv: a gazdasági realitás és a közösségi akarat tisztelete. Küzdelmében egyik fél sincs egyedül. Váradit a járási apparátus támogatja, a hivatali hatalom intézményei. Sziki mögött viszont ott áll a falu, a választott vezetőjével elégedett tsz-tagság, a helyi pártvezetés. A távolból őket segítik az országos irányító szervek is. Az összecsapás történetét Tóth Benedek krimisen izgalmassá formálja. Váradiék hadjárata óráról órára új helyzeteket teremt; tehetetlen haragjukban az elnököt egyszerre próbálják adminisztratív eszközökkel és manipulációval lejáratni, megtörni. Szikit azonban okossága, keménysége megsegíti a legnehezebb pillanatokban is. Harca során vele együtt nő hőssé a falu egész népe. A küzdelem közben a férfi számára megnyugvás, vigasz - de egyúttal újabb konfliktusok forrása - egy bontakozó szerelem...
A Nincs visszaút! a Szépirodalmi Könyvkiadó kisregény-pályázatán első díjat nyert.
Tóth Benedek - önmagáról:
"1921-ben születtem Heves községben. Sokgyermekes parasztcsaládból származom. Huszonegy éves koromig falun éltem. Első és meghatározó élményeim a paraszti élettel függnek össze. A lenézettség, a társadalmi kiszolgáltatottság, a kicsinyes életcélok, a föld utáni hajsza keserű, lassan halványuló emlékei most is kísérnek.
Hasonló múltú és sorsú fiatalokkal kerültem össze később a fővárosban, a Győrffy kollégiumban. Jogot tanultam. A felszabadulás után hónapokig Tolna és Zala megyében a földosztásban vettem részt.
Újságíró vagyok. Annak idején a Szabad Szónál kezdtem, majd a Szabad Földnél és a Szabad Népnél dolgoztam. Tizennyolc éve a Népszabadságba írok. Szerencsésnek érzem magam: napi munkám - egyben a kedvelt szenvedélyem is. Figyelemmel kísérhetem a falu életének változásait, új jelenségeit.
Nem vezetek listát arról, hogy a felszabadulás óta hány száz magyar faluban jártam, és hány ezer emberrel ismerkedtem meg. Ennyi év alatt azonban sok mindent tapasztaltam, számtalan falu és szövetkezeti közösség életével foglalkoztam. Tanúja voltam emberi felemelkedéseknek és bukásoknak. Nem hunytam be a szemem, bármit is láttam.
Magaménak érzem a haladásért, a szocialista elvekért küzdő emberek sikereit, nehézségeit. Örülök és kesergek miattuk. Nekik szeretnék segíteni." Vissza