Nincs tovább! I-II.

Fülszöveg

Homlokát félig behajtott ujjaira támasztva, lovaglóülésben ül a fényképész sablónos plüsszékén és elgondolkozva néz le Michail Petrovics Arcübaseb egy régi, csaknem tizenötesztendős fényképéről. Felfelé fésült puha hajával, vékony, fémkeretű csiptetőjével, kipüdört bajuszával és dús szakállával papos egyszerűségű fekete ruhája felett, inkább kisvárosi pópának vélnéd, mint a legjelentékenyebb orosz írók egyikének, aki 25 éves korában megírta világsikert aratott, nálunk is jól ismert regényét, a Szanyint.
A "Nincs tovább!" című regényében, melynek szenvedő hőse a vézna "kis diák", tisztán áll előttünk Arcübasev egész filozófiája és világnézete.
Ennek a regénynek egy vézna "kis diák" a hőse, ki a háttérben áll, felfeltűnik a regény egyre nagyobb izgalmat és feszültséget kiváltó lapjain és elpusztul a "végső ponton", mert úrrá lesz fölötte is az eszme: az egyén anarchizmusa, csak az élhet, aki erős, pusztuljanak a gyengék! Csíz, a "kis diák" talajdonképpen megszűnik főalak lenni, amikor testet öltve megjelenik az Eszme, mely rajta teljesedik be. Szanyin és Arcübasev többi regényalakja kettéosztva, érthetőbben, világosabban, izgatóbban jelenik meg ebben a regényben: külön a mának élő, egyéniségét passzivitásában is szabadjára engedő figura, aki kíméletlenül legázol mindenkit, amíg egy nálánál erősebb őt is le nem tiporja és külön ez a figura, akiben ez Eszme, az egyén anarchizmusa testet öltött, közben pedig nyom nélkül eltűnnek azok, akik az élet céljáról és értelméről az egyén feldolgozása nélkül átvett, készen kapott szavakban és mondatokban gondolkozta. Ezek nem bírják el a leleplezés súlyát, tönkremennek a megismerésben. Vissza