Nincs két ország...?

Fülszöveg

A könyv főszereplője a sokat ostorozott "túlköltekező" állam. Áttekintve a rendszerváltás óta a jóléti újraelosztásban végbement változásokat, a munka azt igyekszik igazolni, hogy az átalakulás alapjának tekintett "államtalanításhoz" az egyedüli út a piac új szereplőinek a közpénzek feletti rendelkezés megszerzéséért vívott küzdelmein át vezet - e küzdelmek azonban végül nem az államról való fokozatos leválást segítik, hanem a függőség tömeges megerősítését és az állam állandó terjeszkedését eredményezik. Az elemzések nyomán megvonható mérleg meglehetősen kedvezőtlennek bizonyul: a politikai hatalmában gyenge állammal annak ellenőrzésére képtelen, marakodó civil társadalom áll szemben, a két fél szűnni nem akaró párharcának eredőjeként pedig gyorsan és feltartóztathatatlanul erodálódik a jogegyenlőség frissen rögzített elve és főként annak intézményes gyakorlata. Ebben az új rendben a piaci részvétel nemcsak tartós és tisztes jövedelemre, de „nyugatos" jóléti szolgáltatásokra és gazdagon értelmezett szociális garanciák érvényesítésére is jogosít, míg a piacról való kiszorulással mélyülő szegénység, kiürülő oktatási és jóléti ellátás, valamint az etnikai hovatartozás stigmájával súlyosbított paternalista alávetés és kirekesztés társul Lassacskán tehát „két ország" épül. Mindez a demokratikus intézmények kiürülését, az állampolgári jogok egyre látványosabb erózióját, valamint a társadalmi dezintegráció fenyegető jelenségeinek szaporodását hozza magával - azaz közeledés helyett fokozatos távolodást a társadalomfejlődés 1989-ben remélt modelljétől és felzárkózás helyett távolodást Európától. Vissza