Nimród 1978. december

Előszó

Részlet az újságból:
Publicisztika
Lépjünk egyet
A gödöllői Agrártudományi Egyetem elvégzése után huszonnégy évesen kerültem termelőszövetkezetbe, ahol több mint egy évtizeden keresztül a gazdálkodás egyik irányítója voltam. Mint mezőgazdász, de úgy is mint aktív vadász többször találtam járható "vadászösvényt", kivezető utat a látszólag ellentétes természetvédelmi, gazdasági és vadászati érdekek sűrűjében. Most a másik oldalra - a vadászat központi irányításába - kerültem, de jól emlékszem még a túlsó partra is. Ez - talán - mindkét fél számára hasznos lehet.
A köztudatban a vadászat a vad lelövését jelenti. A fegyver használata, a vad elejtése valóban fontos mozzanata a vadászéletnek, de nem azonos azzal. A vadászat, a vadgazdálkodás ennél jóval több. Maradjunk ezúttal a "lövésnél, amely elengedhetetlen feltétele az állományszabályozásnak". A beteg, küllemileg nem kívánatos példányokat - de az olyan kiváló egyedeket is, amelyek már teljesítették feladatukat az állomány javításában - el kell ejteni. Hajdan ezt a szelekciót a nagyragadozók végezték el. Ma - szigorú következetességgel, tudományos alapon - ez a vadászok feladata. A vad létszámát, az állomány minőségét az egy-egy vadászterület vadeltartó-képességének egyensúlya érdekében a vadászok előre - tudatosan - megtervezik. A tervek alapján vesznek, vehetnek puskát a kezükbe, vállalják a "ragadozók" szerepét. Ez a ténykedés közel harmincezer ember számára jelent sportot, szórakozást, a természettel való állandó kontaktust. Ugyanakkor azt is jelenti, hogy ez a harmincezer ember az évi szabad idejéből személyenként mintegy 400 órát szentelve a vadászatnak, jelentős mennyiségű, a társadalom számára hasznos munkát is végez a természet értékeinek védelmében.
Vissza