Korforduló

Előszó

Néhány év múlva elkezdődik a harmadik évezred Krisztus születése után; és ez mindenesetre gondolkodásra készteti az embert, hogy vajon a későbbi történészek hogyan fogják megítélni a második évezred utolsó évtizedeit. Feltehetően a korszakra jellemző két eseményt neveznek meg: a II. Vatikáni Zsinatot messzemenő következményeivel és a kommunizmus összeomlását. Történész szempontból az összképen lényegeset legfeljebb egy harmadik világháború tudna változtatni.
A két történeti esemény bármennyire is különbözik egymástól, vannak rokon vonásai és befolyásolták is egymást. Mindkettő meglepte a kortársakat. Senki sem tudta volna elképzelni a II. Vatikáni Zsinat megnyitásakor, nemhogy az azt megelőző években, hogy egy Zsinat ilyen alapvetően változtathatja meg az Egyház arculatát. Barátai és ellenségei már régen azt gondolták, hogy jöhetnek viharok, amelyek megrázzák, de lényeges változásra az Egyház többé nem képes. Öt évvel ezelőtt senki nem várta, hogy belátható időn belül nemcsak a kommunista ideológia, de a szovjet impérium is lehanyatlik.
Mindkét esemény reményeket ébresztett, melyek hamarosan csalódásba fulladtak. A Zsinat soha nem volt kibontakozása következményeket vont maga után, amelyet némelyek mint elgondolkodtató káoszt éltek meg, míg mások afölött bosszankodtak, hogy az Egyház szinte minden hagyományát fenntartotta. A kommunizmus összeomlása olyan világhelyzetet hagyott maga után, amely hasonlíthatatlanul billenékenyebb, mint a hidegháború és a vasfüggöny legsúlyosabb időszakai voltak. Vissza