A nemzeti megújulási mozgalmak Kelet-Európában I-II.

Előszó

A mozgalom, amelyet a továbbiakban több oldalról kísérlünk meg kifejteni vagy legalább is megközelíteni, jó néhány kelet-európai nemzet polgári történetírásában már nemzeti megújulás vagy még inkább újjászületés néven szerepelt. Nem kívánjuk itt most azonnal "leleplezni" a burzsoá történetírást, amely ezzel az elnevezéssel is állást foglalt a nemzet, mint örök vagy legalább is a korai középkor óta fennálló történeti kategória mellett, hiszen csak ebben az aspektusban van értelme az újjászületésnek: csak az születhet újjá, ami egyszer már megvolt, létezett, élt. A burzsoá nemzeti ideológiának szüksége volt erre a fikcióra, és éppen a későbbiekben mutatunk majd rá, hogy ennek milyen pozitívumai voltak. Épp így voltaképpen a burzsoá Ideológia lényegéből fakadóként kell elkönyvelnünk azt a tényt, hogy ezeket a nemzeti újjászületéseket a polgári történetírás mindig eszmékből, egyes emberek cselekedeteiből, missziós tevékenységéből vezette le, és többnyire nem számolt a gazdasági és társadalmi fejlődés alapvető változásaiból. A marxista történetírás éppen azzal haladta meg a polgári magyarázatokat, hogy nagy gonddal kimutatta ezeket a változásokat, amelyek lényege a feudalizmusról a kapitalizmusra való átmenet. Ez az alapvető folyamat hozta magával a tudat szférájában a burzsoá nemzet kialakulását, ez a nemzeti megújulási mozgalmak lényege. Ebben a kérdésben a marxista történetírásban teljes az egyetértés még ott is, ahol egyébként ezzel a korszakkal kapcsolatban fel sem vetődött a nemzeti megújulási mozgalmak lényege. Vissza