Niczky növendék

Előszó

Részlet a könyvből: A nyugatmagyarországi hegyek között, a D. nevű városkában tartózkodó tüzérezred parancsnokát egy rangfokozattal előléptették. Ezen a februárvégi vasárnapon rendezték tiszteletére a díszebédet. S a küldöttségek sorában, melyek hivatalosan üdvözölték a parancsnokot, természetesen résztvett a katonai főreáliskola is.
A katonaiskola küldöttségét Mallay Dénes kapitány vezette, miután a katonaiskola parancsnoka, Rudrich ezredes, bizonyos presztízs-okokból úgy határozott, hogy csak az ebéden fog megjelenni, az utolsó pillanatban s lehetőleg könnyed mosollyal fog gratulálni a kinevezéshez. A küldöttséget azonban Mallay vezetésével már az istentisztelet előtt kiküldte a városba. A szokásos napi kihallgatást ezért a növendékek második századánál Mallay kapitány helyett egy új főhadnagy tartotta, akit nemrég helyeztek ide a katonai iskolába. Ez a főhadnagy még nem volt egészen tisztában azzal, amit a fiatal kadétok "bánni-tudás"-nak neveztek. Kissé ingadozó, egyást átmenetek nélkül követő pedagógiai módszerek után, amelyekkel tekintélyt és súlyt akart magának kivívni új beosztásában, hirtelen mindent abbahagyott és nyers szigorúsággal kezdett bánni a fiatal növendékekkel. A főhadnagy, akit Dagácsnak hívtak, most például szigorú arccal várta a másodikemeleti folyosón a miséről jövő növendékeket. A főhadnagy gyermekkorában maga is sokat szenvedett, lelke tele volt az emberek részéről feléje áramló ellenszenvvel; sok kínos rendreutasítás emlékével, amiket rossz modora miatt kellett ezredtársaitól elviselnie, mielőtt még áthelyezték volna ide a növendékek mellé, a katonai főreáliskolába. Vissza