Vizuális művek és hangstrukturák

Előszó

Korunk művészete tele a szüntelen újító szándékkal, útkereséssel, ám kevesen vannak, akik valóban újat tudnak teremteni. Nicolas Schöffer e kevesek közé tartozik, korunk egyik korszakmeghatározó művésze, akinek munkássága sok vonatkozásban már a jövő század művészetének előképe.
Schöffer 1912-ben, Kalocsán született és Budapesten végezte főiskolai tanulmányait. Ahhoz a generációhoz tartozott azonban, amelynek szűk volt az akkori magyar művészet és különösképp művészeti élet horizontja, ezért 1936-ban Párizsba ment. Hosszas próbálkozás után talált rá arra az útra, amelyet járva valóban úttörővé válhatott. Művészi útkeresése egyszerre volt teoretikus és gyakorlati. A negyvenes évek végén alakította ki az úgynevezett "térdinamikai" elméletét, túllépve ezzel a szobrászi szemlélet hagyományos statikusságán. 1950-ben állította ki első, már valóban új szemléletű szobrát. Első kibernetikus szobrát, a CYSP 1-et 1956-ban mutatta be, akkor került először kapcsolatba a modern balettel, áttörve a művészeti műfajok hagyományos határait. A térdinamikával foglalkozó kutatásait ekkor a "fénydinamika" elemzésével váltotta fel, amelyet később az "idődinamizmus" teoretikus vizsgálata felé tágított. A fénydinamikán alapuló szobrai mind ismertebbé váltak, művészete világhírre tett szert. 1961-ben felállította első térdinamikus kibernetikus fénytornyát Liége városában. Az első kibernetikus köztéri kompozíciót később számos új mű követte, a hetvenes években vált Schöffer művészete korszakmeghatározó jelentőségűvé. Vissza