Egy este Párizsban

Fülszöveg

„A szívhez a szemen át vezet a legrövidebb út. Ezt sose Jelejtsd el, fiam"
Alain Bonnard egy kis párizsi művészmozi tulajdonosa, ésjavíth.ii.itlan álmodozó. Feltűnik neki, hogy a 'szerda esti vetít, scken \ í^/atérő vendég egy csinos, piros kabátos fiatal nő. aki a 17. sornak mindig ugyanarra a helyére vált jegyet.: Alaínnek megtetszik a lány, és egy alkalommal vacsorázni hívja. Csodás estét töltenek együtt, ám a szépséges idegent ekkor látja utoljára. Miért tűnt cl? Hol lehet? Alain mindent elkövet, hogy a nyomára bukkanjon, s közben filmbe illő kalandokba keveredik
„Feltéptem a kocsi hátsó ajtaját, és lehuppantam az ülésre.
— Gyerünk tovább! - kiáltottam.
- A Ritzbe, legyen szíves. Vite, vite! Gyorsan!
A taxisofőr, egy sötét bőrű szenegáli, aki szemlátomást nem nagyon értette azt a szót, hogy „gyorsan", rám nézett nagy gülüszemével, és szélesen elvigyorodott.
— Miért Párizsba emberek sietnek átkozottan? — mondta rekedtes hangján, és szép kényelmesen kettesbe tette a... Tovább

Fülszöveg

„A szívhez a szemen át vezet a legrövidebb út. Ezt sose Jelejtsd el, fiam"
Alain Bonnard egy kis párizsi művészmozi tulajdonosa, ésjavíth.ii.itlan álmodozó. Feltűnik neki, hogy a 'szerda esti vetít, scken \ í^/atérő vendég egy csinos, piros kabátos fiatal nő. aki a 17. sornak mindig ugyanarra a helyére vált jegyet.: Alaínnek megtetszik a lány, és egy alkalommal vacsorázni hívja. Csodás estét töltenek együtt, ám a szépséges idegent ekkor látja utoljára. Miért tűnt cl? Hol lehet? Alain mindent elkövet, hogy a nyomára bukkanjon, s közben filmbe illő kalandokba keveredik
„Feltéptem a kocsi hátsó ajtaját, és lehuppantam az ülésre.
— Gyerünk tovább! - kiáltottam.
- A Ritzbe, legyen szíves. Vite, vite! Gyorsan!
A taxisofőr, egy sötét bőrű szenegáli, aki szemlátomást nem nagyon értette azt a szót, hogy „gyorsan", rám nézett nagy gülüszemével, és szélesen elvigyorodott.
— Miért Párizsba emberek sietnek átkozottan? — mondta rekedtes hangján, és szép kényelmesen kettesbe tette a sebváltót. — Nem lemaradtok semmi határidőről, de lemaradtok mindenről az életben. — Sokatmondóan égnek emelte a tekintetét. — Enyém hazámban van közmondás: lassan járj, hogy lásd, ami fontos.
Fejét elégedetten ingatva vánszorgott végig a Bourgogne utcán.
— Azért nem mehetnénk mégis valamivel gyorsabban? — sürgettem.
— Most ugyanis a legfontosabbról van szó.
Kezemmel sokatmondóan a mellkasomra ütöttem.
A szenegáli vigyorogva felém fordult.
— Oké, főnök — mondta. - Te mondsz, én vezetek, pakk-pakk." Vissza