A szocialista humanizmus

Előszó

Az emberre és létére, az embernek mint szabad és felelős társadalmi lénynek és mint egyénnek a sorsára vonatkozó kérdések, más szóval a humanizmus kérdései szervesen hozzátartoznak az új világ építésének folyamatához. A szocialista forradalom elképzelhetetlen a létfeltételek, az ember és életmódja, a társadalom átalakításával és önnönmaga alakításával kapcsolatos gondolkodás- és cselekvési módja gyökeres átalakítása nélkül. Az igazságos, méltányos világ megteremtéséért vívott harc - amely világban a kizsákmányolástól megszabadult munka nemcsak a társadalom általános jólétét és boldogságát biztosítja, hanem az egyén méltóságát, az egyéniség fejlesztésének feltételeit is - a Román Kommunista Párt politikai, gazdasági, társadalmi-kulturális tevékenységének egyik fő célkitűzése. A szocialista humanizmus - a humanizmus magasabb rendű történelmi formája - nem elvont fogalom, hanem szüntelenül fejlődő, eleven valóság, az ember, az anyagi, szellemi és erkölcsi élet általános fejlődésének szakadatlan folyamata. A Román Kommunista Párt főtitkárának, Románia elnökének alkotó hozzájárulása az új társadalom építés terén szerzett elméleti és gyakorlati tapasztalatok általánosításához a humanizmusról szóló tudományos szemlélet gazdagodását is jelentette. Ennek megfelelően, az új humanizmus - a forradalmi humanizmus - lényege, hogy az embert állítja a társadalom figyelmének és tevékenységének homlokterébe, s egyszersmind, hogy harmonikus, szerves kapcsolatot alakít ki egyén és közösség között. A személyiség érvényesülését és fejlődését pedig nem elszigetelt jelenségként értelmezi, hanem mint olyan folyamatot, amely a társadalom egésze keretében, az általános boldogságnak, a közösség, a nép, az emberiség boldogságának megvalósítása útján bontakozik ki. Vissza