A fejedelem

Előszó

Részlet a könyvből:
MACHIAVELLI MIKLÓS AJÁNLÓ LEVELE MEDICI LŐRINCZHEZ.
A kik a fejedelem kegyeibe óhajtanak jutni, meg szokták őt ajándékozni azzal, a mi nekik legdrágább, s a mivel legnagyobb örömet szerezhetnek: így látjuk, hogy sokszor ajándékul adnak lovakat, fegyvereket, arany kincseket, drága köveket és hasonló ékességeket, a melyek méltóak a fejedelmi fenséghez. Alattvalói hűségemnek én is óhajtottam némi bizonyságát nyújtani Fenségednek és vagyonomban nem találtam kedvesebbet és nagyobb becsüt, mint azoknak a hires embereknek a cselekedeteit, melyek tudomásomra jutottak részben a jelenben szerzett hosszú tapasztalataim, másrészt a mult idők örökös kutatása folytán; nagy szorgalommal gyűjtöttem és vizsgáltam ezeket mindig, s most összefoglalva, egy kis kötetben elküldöm azt Fenséges Uramnak. Jóllehet nem találom méltónak magas személyéhez, mégis reménylem, kegyességénél fogva elfogadja azt tőlem; annál is inkább, mert én nem vagyok képes nagyobb ajándékot nyújtani, mintha legnagyobb könnyűséggel és leggyorsabban megtanitom arra, a mire engem hosszú évek, balsorsok és szerencsétlenségek tanitottak meg. Művemet nem ékesítettem fel s nem tömtem meg nagyképű meghatározásokkal, dagályos szólamokkal, erős és hatásos mondatokkal vagy megkapó fordulatokkal, melyekkel sokan szoktak irni és ékeskedni; mert én úgy akartam, hogy semmi más ne ékesítse azt, mint csak a tárgyam igazsága, az elmondottak komolysága és az olvasó megelégedése. Ne szüljön visszatetszést, hogy egy alacsony sorsu személy igyekszik leirni és meghatározni a fejedelem kötelességeit, mert a hogy a földmérők a sikokon ütnek tanyát, hogy meghatározzák a magaslatok és hegyek természetét s hogy megismerjék a mélységeket, a magaslatokról tekintenek le reá, épen úgy, hogy a népet megismerhessük, fejedelmi polczon kell állnunk és hogy megismerjük a fejedelmet, a népből kell szemlélnünk őt. Fogadja tehát Fenséged ezt a kis ajándékot olyan szivvel, a milyennel én küldöm; ha szorgalmasan olvasgatja, megismeri belőle az én leghőbb kivánságomat, hogy érjen el oly hatalmas polczot, melyre szerencséje és egyéb kiválóságai méltóvá teszik. És ha Fenséged magas trónjáról néha eltekint az én alacsony sorsom felett is, meg fogja ismerni, hogy milyen érdemtelenül hordozom én egy nagy és állandó balszerencsének sulyos igáját. Vissza