Névvel jelölt reakciók a szerves kémiában

Előszó

A szerveskémiai szakirodalomban már régóta szokásos egyes reakciókat első leírójukról elnevezni, esetenként a módszer kifejlesztőjének, általánosítójának nevét is feltüntetve. A hagyomány gyökerei a szerves kémia történetének abba a „hőskorába" nyúlnak vissza, midőn a viszonylag nem nagy számú „úttörő" munkássága nyomán megindult a szerves preparatív kémiának az a kis csermelye, amely ma már zúgó folyamként, áradásszerűen önti el a még fel nem tárt területeket. Az úttörőket követő nemzedék ezekre a hősi időkre emlékezve, elődeik érdemeit megörökítendő nevezte el az egyes reakciókat első leírójuk nevével. A gyakorlat később is folytatódott, de már inkább memotechnikai, azaz a könnyebb megjegyezhetőséget, memorizálást elősegítendő célzattal, s hasonlóvá vált a szerves vegyületek triviális elnevezésének rendszeréhez. A triviális s így a vegyület szerkezetéről semmit sem mondó nevek számának rohamos növekedése következtében a rendszer eredeti hivatását már nem tudja teljesíteni s ezért újabban előtérbe lépett a vegyület félszisztematikus vagy szisztematikus elnevezése. A reakciók névvel jelölése hasonló folyamat s eredményképpen ma az eredeti közleményeket olvasva, a kutató vagy gyakorlati szakember a szövegben névvel jelzett reakció értelmezéséhez gyakran kényszerül kiegészítő irodalmazásra. Ez azért is időrabló, mivel a szerzők az említett névvel jelzett reakciókra utalva általában az eredeti s így sokszor nehezen hozzáférhető irodalmat tüntetik fel. Az előbbiekben említett nehézségeken óhajt ez a könyv segíteni, midőn röviden ismerteti az irodalomban előforduló legfontosabb, névvel jelzett reakciókat. Könnyebb tájékozódás céljából - mivel termékenyebb szerzők esetében több, nevükkel jelzett reakció ismeretes - az egyes reakciók címében a jobb oldalon a reakció egyes legjellegzetesebb adatai (kiindulóvegyület, átalakulás jellege vagy termék) is fel vannak tüntetve. Nem szerepelnek a könyvben a névvel jelzett színreakciók, szabályok s az analitikai módszerek közül is csak a néhány legismertebb. Nem tartalmaznak az ismertetések adatokat a reakciók mechanizmusára; az érdeklődő az irodalomjegyzékben feltüntetett könyveket veheti ilyen célra segítségül. Az irodalomjegyzék természetszerűleg nem törekszik teljességre, az első, a módszert rögzítő közleményeken kívül elsősorban az összefoglaló közleményeket, illetve a reakciót részletesebben tárgyaló könyveket és monográfiákat tartalmazza. Vissza