Névtelen vár I-II.

Előszó

Részlet:
CYTHERE DANDÁRJA.
I. A hó olyan sűrűen esett, hogy a ki ezt a csendes utczát látta, azt hihette, hogy Szentpétervárott van ; pedig ez a rue des Ours, a St. Martin út egyik mellékutczája.
Az utcza egészen üres, a minek talán csak az az oka, hogy a párisi nem szeret a hóesésben kóborolni. Lehet, hogy még egyéb oka is van. A rue des Ours különben sem igen járt hely, s maga a St. Martin főút is arról van megjegyezve, hogy hét órától fél tizenkettőig tökéletesen csendes, a míg a színházból hazatérő hintók el nem kezdenek rajta végig robogni. Gázvilágításnak még híre sincs.
Egy pislogó olajlámpa küzd a széltől lobogtatva a sötétséggel, egyike előtt azoknak az ódon házaknak, a mik még a régi Párist képviselték. Az alacsony kapubejárat előtti mély fülkében látható még annak a boldogságos szűznek a kőszobra, melyet egy katonája a Prondenak, abbeli dühében, hogy minden pénzét elvesztette koczkán, tőrével meghasított. Természetesen szörnyű halált halt az istentelen, a hogy az a «madonne aux medaillons» öt emlékpénzén meg van örökítve. Mikor a szél arrafelé lobbantja a lámpa lángját, előtűnik egy pillanatra az időtől megbarnult szobor. Mikor pedig a másik oldalra lobbantja a szél a lámpavilágot, akkor egy didergő kis leány alakját tünteti elő, a ki reszketve húzza meg magát a kapumélyedésben. Egész alakja egy durva, veresből megfakult gyapot nagykendőbe van burkolva, a mi elég nagy arra, hogy még a lábait is betakarja. Vissza