Előszó
Születésnapi köszöntő
A magyar nyelvtudomány és a magyar névtudomány kiemelkedő tudósa, köztiszteletben álló egyénisége, Benkő Loránd 80 éves. Sokoldalú kutató és tanár, de elsősorban névtanos. Annak indult, s hiába foglalkozott a magyar nyelvtudomány ezernyi ágával, soha nem tagadta meg névtanosságát, s visszatért újból a névtan oktatásához és kutatásához.
Mestere Szabó T. Attila volt a Kolozsvári Egyetemen, hatására már a szakdolgozatát is névtanból, ősi lakhelye környékének helyneveiből írta, s hamarosan két részletben meg is jelent (A Nyárádmente földrajzi nevei. Bp., 1946. MNyTK. 73. sz.; A Nyárádmente földrajzi nevei. Adattár. Debrecen, 1950.). Ezt a munkát kiváló módszertani erényei máig követendő példává tették, sok hasonló földolgozás készült nyomán, s mindahány mintának tekintette adatközlési módját, rendszerezését. Annak ellenére, hogy pályája első éveiben sok helynév-etimológiát megalkotott (Szentgerice, Szentháromság. MNy. XLII [1946] 53-6; Bardoc. Ocfalva. EM. LII [1947], 106; Lok Enlaka. Betfalva. MNy. XLIV [1948], 52-5), írt a földrajzi köznevekről (Hágó és társai. EM. XLIX [1944], 53-6; Két térszínformanév. MNy. XLIII [1947], 27-32), és foglalkozott a helynevek elméleti kérdéseivel (Víz- és helységneveink viszonyához. MNy. XLIII [1947], 259-63; A székelyföldi szláv eredetű víznevek kérdéséhez. MNy. XLIV [1948], 95-101; A -ka, -ke képzős helységneveink kérdéséhez. MNy. XLVI [1950], 143-5), a személynévkutatás területén is maradandó munkákat alkotott. Ezidőtt jelent meg tőle a magyar személy névkutatás igen sok alapvető munkája, amelyek közül talán a magyar névkutatók által a legtöbbet forgatott A régi magyar személynévadás (Bp., 1949.). Ez máig a legjobb összefoglalása nemcsak az egyelemű magyar névadásnak, hanem a családneveink kialakulásának is. A családnevek megváltoztatásának kiváló szintézise A családnév-változtatás kérdései című cikksorozata (Msn. XVII [1948], 40-5, 65-72, XVIII [1949], 1-6). Szintén több cikkből áll nagy összefoglaló és módszertani tanulmánya korai személyneveinkről A történeti személynévvizsgálat kérdései (MNy. XLV [1949], 116-24, 244-56). A keresztnevek történeti vonatkozásairól több tanulmányt is megjelentetett ekkor (Tővégi magánhangzók rövidült keresztneveinkben. MNy. [1950], 230-3; Árpád-kori személynevek. Nyr. LXXIV [1950], 18-23; Fiatal nevek és őseik. Nyr. LXXIV [1950], 123-8; Néhány becenevünkről. Nyr. LXXIV [1950], 335-42).
Sajnálatos tény, hogy az 1950-es évek elejétől kevesebb ideje maradt a nevekkel való foglalkozásra. Az új helyesírási szabályzat elkészítése szinte minden energiáját lefoglalta, s egyre nagyobb szerepet vállalt a tudományos közéletben is. Jelentős, időigényes munka volt a Magyar Nyelv szerkesztése, hiszen amint maga vallotta, minden egyes cikket többször is elolvasott. Hamarosan tanszékvezető, tanszékcsoport-vezető; a Nyelvtudományi Intézetben osztályvezető, az ELTE Bölcsészettudományi Karán dékánhelyettes, majd egyetemi rektorhelyettes, a Magyar Tudományos Akadémián pedig a Nyelvtudományi Bizottság elnöke lett. Mindezekhez hozzájárult előbb a Magyar nyelv történeti-etimológiai szótárának, később a Magyar nyelv történeti nyelvtanának és az Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen megtervezése, elkészítésének megszervezése, munkaközösségeinek irányítása, s mindhárom hatalmas vállalkozás főszerkesztői teendőinek ellátása.
Vissza