Előszó
Irói pályámat nagy koncepciókkal kezdtem: Homérosz álnév alatt megírtam «Odisszeia» című époszomat, melyet az Akadémia dicséretre ajánlott. A könyvnek igen nagy sikere volt, de nekem abszolúte semmi; az a furcsa dolog történt meg, hogy az époszt valamelyik magyarázóm, egy történetíró, egyszerűen ellopta és felhasználta Világtörténelem című művében egy helyen, ahol nem volt írni valója - hősömet pedig, akit, úgylátszik, túl jól jellemeztem, készpénznek vette a közönség s máig is azt hiszik róla, hogy valósággal létezett; rólam a kutya se beszélt.
Más műfajokkal próbálkoztam, hogy megéljek. Dante álnév alatt megírtam az Isteni Színjátékot, amit Messiás címen lefordítottak németre, onnan lefordítottak magyarra: «A tyúkom vett egy új ruhát!» címen és a szerző neve nélkül énekelte az orfeumban Bellák Nusi kisasszony.
Később Shakespeare álnév alatt írtam néhány drámát, Schopenhauer és Kant álnevek alatt filozófiai értekezéseket is firkáltam és Goethe álnév alatt néhány drámai költeményt. Kaptam egy levelet egy bogárgyűjtőtől, aki igen udvariasan megkért, küldjem be neki a birtokomban lévő «Életbölcsesség» nevű ízeltlábút, mivel valaki figyelmeztette rá, hogy én is foglalkozom ilyesmivel, cserébe szívesen rendelkezésemre bocsát egy szép afrikai bársonycincért, amiből nálunk, Európában csak két példány van.
Ezek után felmentem a szerkesztőségbe és otthagytam egy cikket "Az akarat sokfélesége" címen. A szedő álmos volt és cikkem ilyen címen jelent meg : -Vakaródzik a feleségem, azonkívül belül is volt néhány sajtóhiba.
A cikk nagy feltűnést keltett, az emberek nevettek és hamarosan kiderült, hogy egy egészen újszerű és hallatlanul mulatságos új humorista tűnt fel, aki mindent egészen furcsán és másképpen mond: tótágast állítja a dolgokat és mindent megfordít és eltorzít.
Vissza