Nevelőotthoni gyermekfelügyelők kézikönyve

Előszó

Nem kedvelem a gyermekfelügyelő elnevezést. Mintha egy kívülállóról, egy passzív szemlélőről lenne szó, pedig ez a munkakör egy nehéz, egész embert igénylő, igazi nevelői feladatot jelentő területet takar. Ezért általában a nevelő elnevezést használom. Egy nevelőotthon pedagógiai munkájának színvonalát jelentősen befolyásolja az ott dolgozó gyermekfelügyelők tevékenysége. Iskolázottságuk, előképzettségük, pedagógiai gyakorlatuk sokféle. Ebből a sokszínűségből talán két nagyobb csoportot lehetne kiemelni: általános iskolai végzettségűek, otthoni gyermeknevelési és hosszabb intézeti pedagógiai tapasztalattal, illetve érettségizettek, rövid nevelőotthoni gyakorlattal. A jegyzet mindenki számára igyekszik érthetően szólni, de természetes, hogy a végzettségtől és gyakorlattól függően más-más fejezetet fognak nehéznek-vagy ellenkezőleg - ismertnek találni. A tartalomjegyzék már jelzi, hogy sokféle témával kívánunk foglalkozni. A korlátozott terjedelem a bővebb ismertetés lehetőségét kizárja, ezért hozzáférhető, a legtöbb nevelőotthon könyvtárában megtalálható irodalomjegyzéket is mellékelünk. Munkánk sokoldalúsága igényli e sokféle elméleti ismeretet. Csak korszerű elméleti ismeretek birtokában leszünk képesek jobb, tervszerű, tudatos nevelésre, gondozásra. Gyakran elhangzó.kérdések: „Mit csináljak ezzel a gyerekkel?", „Mitől ilyen?", „Hogyan tudom megváltoztatni?"... Ahány eset, annyiféle válasz lehetséges... A helyes válaszokat csak akkor találjuk meg, ha ismerjük a gyermek eddigi életútját, az adott pedagógiai szituációt, ha vannak elméleti ismereteink a személyiségfejlődés normális menetéről, a zavaró tényezőkről, ezek következményeiről. Ezért foglalkozunk viszonylag hosszan a személyiség fogalmával, fejlődésével. Lehet, hogy „nehéz" olvasmánynak tűnik, de pedagógiai munkát végzők számára nélkülözhetetlennek tartom. Bízom abban, hogy áttanulmányozása után lesz egy olyan elméleti alapjuk, amelyre építhetnek nevelési problémáik gyakorlati megvalósításakor. Segít annak megértésében, hogy gondozottunk miért viselkedik „helytelenül", mi hátráltatta eddigi fejlődését, miért olyan ellenszegülő... A valószínű ok ismerete már megmutathatja a megoldás lehetőségét is! Vissza