Nevelők és neveletlenek

Előszó

Szokásunk szerint nem hazudunk, nem szépítünk, nem kertelünk. tizenhét történetet gyűjtvén egybe csupán a meztelen igazságot írjuk meg; nem is tudom, szerzőnek lehet-e mondani ezért. E történeteket szereplőik szerzették és adták elő a ***-i Dankó István Gimnázium nevű színjátszókörben. De nem annyira Isteni vagy Emberi Színjáték, mint inkább állati. A Dankó, bármint gondolják is a meséket olvasván, nem minősíthető féltűnően rossz gimnáziumnak. Van benne egy elfekvő tagozat, amely általános iskolaként funkcionál körzeti gyerekek számára (a c-osztály), ide persze csak halmozottan hátrányos helyzetű kölykök járnak, mert különben vinnék őket gimnáziumi osztályba - köztudott, hogy hazánkban a 8+4 osztású iskolatípus nagyon nem ajánlott az általános iskolai felső tagozatok végzetesen leromlott színvonala miatt. Ezekben az osztályokban eredményesen tanítani ügye nem lehet, de ha a tanár úriemberként bánik neveltjeivel, azok is meglepően udvariasak és jóindulatúak. Mindez nem igaz az a és b osztályokra, amelyek érettségiben végződnek (már azok számára, akik nem menekülnek el más, jobb hírű gimnáziumba); itt a tisztelettudó viselkedés, egyáltalán a maga-tartás ritka madár, viszont a gyermekek egy része képezhető, és vannak tanárok, akik képzik is. De jó gimnáziumnak se nevezném a helyet, egyrészt mert nem jó, másrészt mert vannak jobbak, a tanári kar görcsös erőlködése dacára, hogy egyedülálló csodadolgot és követendő modellt nyújtson a világnak. Vissza