Nevelő kézimunka tanitóképző-intézeti növendékek, tanitók és szülők számára III.

Előszó

A gyermek tagja az emberiségnek és a nemzetnek, azért nem lehet fontosabb föladata a modern nemzeti nevelésnek, mint őt a munkában már kis korában is önállóságra nevelni. Legyen a népiskola valóban népiskola, mely nemcsak jellemes és akaraterős nemzedék neveléséhez nyújt segédkezet, hanem mely az egyént a gyakorlati életre is előkészíti. Itt a kézimunka is ki akarja venni a megillető részét.
Ugy az állami, mint a katholikus tantervben a kézimunkatanításnak jelentékeny szerep jutott. Azért elhatározta a Szent-István-Társulat, hogy az egyes munkanemek fokozatos tanmeneteit kiadja. Az összeállítással szerző bizatott meg, hogy e téren szerzett sok évi tapasztalatait összegyűjtve, azoknak e három füzetben állandó és kifejezett alakot adjon.
Jelen füzet mindenekelőtt a tudnivalókat tartalmazza, azután fölsorolja azon szabályokat, melyeknek betartása kedvet és szeretetet fog ébreszteni a munka iránt. A «Berendezés» cimű fejezet nagy hasznára lehet a tanulónak, mert szükséges, hogy közelebbi ismeretséget kössön azon szerszámokkal, melyekkel foglalkoznia kell.
Végül «Methodikai utasítás»-okat adok a tárgyak készítésére nézve. Minden tanító arra igyekszik, hogy a készítendő tárgyat bemutassa és megbeszélje és hogy az osztálytanítást lehetőleg keresztül vigye. Egyideig megy a dolog, de csakhamar tapasztalni fogja, hogy a famunkában az egyéni tanításnak kell helyet adni, hacsak nem akar a gyermek tevékenységi ösztönének ellene dolgozni. Nem használ itt semmiféle ú. n. «toldalék»-munka. Nem lehet és nem szabad pl. a fűrészelést és gyalulást vezényszóra végeztetni, hiszen különbözik a gyermekek fizikuma, mint a szerszámok minősége és a fa keménysége. Hiba az is, ha egy darabig vagy mindvégig csak gyakorlatokat csináltatunk. A szociálpedagógia azt kívánja, hogy kedves, hasznos tárgyakat készíttessünk, az individuális pedagógia még megtoldja azzal, hogy a gyermek érdeklődjék a tárgyak iránt. Vissza