Neveljünk együtt! (dedikált példány)

Fülszöveg

„VJÍjV/lllL'Ml.il JVtiüVlUV, -LAN,/
di" - később - „Tőkés Sza-bolcsné, Hédi". Már huszonéves koromban is „Hédi néninek" szólítottak
Kezdjük úgy, ahogy szoktam, bemutatkozom: „Szombath Józsefné, Hé-
MAGAMRÓL
a nálam jóval korosabb anyukák és apukák. Először nem is hallgattam rá, aztán megszoktam ezt is.
Magyar-történelem szakos tanár vagyok. Ha visszatekintek a pályámra, szinte minden „terepet" megjártam: kisfalu; nagyvárosi elit iskola; Budapesten a „Csikágó", a kísérleti suli 17 nagyszerű évével és bőséges tapasztalatával; végül egy budai elit iskola. 1989-ben vettem át a Kiváló Pedagógus kitüntetést a Parlamentben.
Nem hiszem, hogy egy bírónak többször kellene ítélkeznie egész élete során, mint egy tanárembernek röpke egy hónap alatt. A szinte mindennapi és gyors döntések kényszere ennek a pályának az egyik legfontosabb jellemzője. A szereplők és a konfliktusok váratlanul adják magukat, és muszáj megoldani, ott és azonnal. Egyetlen „odavetett" mondattal gyerekek és... Tovább

Fülszöveg

„VJÍjV/lllL'Ml.il JVtiüVlUV, -LAN,/
di" - később - „Tőkés Sza-bolcsné, Hédi". Már huszonéves koromban is „Hédi néninek" szólítottak
Kezdjük úgy, ahogy szoktam, bemutatkozom: „Szombath Józsefné, Hé-
MAGAMRÓL
a nálam jóval korosabb anyukák és apukák. Először nem is hallgattam rá, aztán megszoktam ezt is.
Magyar-történelem szakos tanár vagyok. Ha visszatekintek a pályámra, szinte minden „terepet" megjártam: kisfalu; nagyvárosi elit iskola; Budapesten a „Csikágó", a kísérleti suli 17 nagyszerű évével és bőséges tapasztalatával; végül egy budai elit iskola. 1989-ben vettem át a Kiváló Pedagógus kitüntetést a Parlamentben.
Nem hiszem, hogy egy bírónak többször kellene ítélkeznie egész élete során, mint egy tanárembernek röpke egy hónap alatt. A szinte mindennapi és gyors döntések kényszere ennek a pályának az egyik legfontosabb jellemzője. A szereplők és a konfliktusok váratlanul adják magukat, és muszáj megoldani, ott és azonnal. Egyetlen „odavetett" mondattal gyerekek és felnőttek sokaságának szerzünk lelkesítő, elégedett vagy éppen lehangoló, keserű hangulatot, netán egy életre kiható mély lelki sérülést.
Az egész életem - a tanítás is - kizárólag az emberi kapcsolatokról szól. Ebből a szempontból tökéletesen mindegy, hogy egy tizenéves diákom van a „vonal" másik végén, vagy az ő szülei, vagy bármelyik tanártársam, barátom, ismerősöm; netán az utcán megszólító idegen. Néha egészen „messziről" talál rám valaki, aki kutyaszorítóba került, és kapaszkodót, segítséget kér. Hogy miért éppen én jutok az eszébe, nem tudom, de nem is ez a fontos, hanem a rátalálás maga. Vissza