Előszó
Kollégiumunk névadója, Karikás Frigyes - a magyar munkásmozgalom jelentős alakja - 1891. november 4-én született Körösbökényben (Borossebes székhely) és 1938. március 5-én halt meg a Szovjetunióban.
Író, műfordító, a magyar kommunista irodalom egyik megteremtője, a magyar kommunisták első, pártalapító nemzedékének színes egyénisége.
Gyermekéveit Borossebesen töltötte, nem messze szülőfalujától. Alig járt ki öt osztályt, amikor inasnak szegődött, a lakatos és a kovácsmesterség fogásaival ismerkedett. Ekkor már - a század első évtizedében az aradi inasok között is megtalálhatók: a segédeket utánozva „szervezett" és „szervezetlen" csoportok.
Karikás a „szervezettek" között igyekezett kitüntetni magát. Egy ideig még Aradon dolgozott, majd Pestre került nagyüzembe. Itt vált igazán szervezett munkássá, itt kapcsolódott be a munkásmozgalomba.
Közben és utána: katonaság.
1914-ben az első transzporttal vitték a keleti frontra. A fiatal vasmunkás háborgó szocialista lelkiismerettel szállt fel a felbokrétázott katonavonatra. De nem sokáig „élvezte" a harci dicsőséget: 1914 decemberének végén Ravaruszkánál fogságba esett. A lövészárkok nyirkos fekvőhelyét kemény barakkpriccs váltotta fel. Az erdélyi fiú távolkeleti fogolytáborba került.
Hadifogságának emlékeiről tanúskodik egyik elbeszélése: Az öreg Lavrov.
A hadifogságban hosszú hónapokon át tartó gyötrelmek érlelték gondolatait. A fogolytábor barakkjaiban lezajlott heves viták és az orosz nép iránti rokonszenve is hozzájárult annak a meggyőződésének a kialakulásához, hogy a katonáknak harcolniuk kell, de nem az urak érdekeiért a dolgozók ellen, hanem fordítva: a népért az urak ellen.
Forradalmár lett. Élete ettől kezdve igazi forradalmárélet, s mint minden igazi forradalmáré, rendkívüliségében és izgalmasságában szabályos.
Vissza