Előszó
Az újonnan iparosodó ázsiai gazdaságok egyik jellegzetes országa, a Koreai Köztársaság (Dél-Korea) az elmúlt évtizedek során látványos gazdasági-társadalmi változáson ment keresztül. A korábban igen szegény ország az 1960-as évek elejétől kezdve fokozatosan a világ legfejlettebb gazdaságai közé küzdötte fel magát Az ország gazdasági erejének, fejlettségének köszönhető, hogy az 1997-98. évi távol-keleti pénzügyi-gazdasági válságból alig két év alatt sikeresen kilábalt; valutája stabilizálódott, és devizatartalékai ma már meghaladják a válság előtti szintet.
A mintegy négy évtizedes, sikeres gazdaságfejlesztési politika révén elért fejlődés azonban döntően csak az ipari ágazatokkal, és az ipari exportra koncentrált gazdaságfejlesztési stratégiával hozható közvetlenül összefüggésbe.
A koreai élelmiszergazdasági szektor egészen a közelmúltig egyfajta 1 mostohagyerek" volt. A ma is igen elaprózott magánfarmokon alapuló mezőgazdaság, párosulva az ország kedvezőtlen domborzati viszonyaival nem játszhatott éllovas szerepet a gazdasági fejlődésben.
Az utóbbi évtized során a Magyarországhoz hasonló méretű, de négy és félszeres lakossággal rendelkező Koreai Köztársaság számára is - egyrészt élelmezésbiztonsági szempontból, másrészt a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) égisze alatt zajló import-liberalizációs folyamathoz való alkalmazkodás miatt - egyre inkább sürgető feladattá válik az élelmiszergazdasági ágazatok versenyképességének megteremtése.
A könyv agrármérnök-közgazdász szerzője - aki doktori disszertációja, valamint több publikációja során már korábban is foglalkozott Dél-Korea gazdasági fejlődésének sajátos vonásaival, -az 1990-es évek során néhány alkalommal járt, majd 2000-2004. között, diplomataként négy évet dolgozott a Koreai Köztársaságban. Ennek során a koreai egyetemek, kutatóintézetek, érdekképviseleti szervezetek, illetve a szakigazgatás munkatársai révén, a fellelhető szakirodalom segítségével, és nem utolsósorban közvetlen, személyes tapasztalatai nyomán - sikerült beható ismereteket szereznie és összegyűjtenie az országról és annak agrárgazdaságáról. A szerző mindezt e könyv keretei között szeretné megosztani a tisztelt olvasóval.
A Koreai Köztársaságról - különösen annak agrárgazdaságáról - magyar nyelven eddig viszonylag kevés információ látott napvilágot. A Korea sajátosságai iránt korábban esetleg nem különösebben érdeklődő magyar olvasó így talán nem is hallott sokkal többet e számos szempontból is megkülönböztetett figyelmet érdemlő ország mezőgazdaságáról és élelmiszerfogyasztási szokásairól, mint hogy más távol-keleti népekhez hasonlóan, a koreaiak is rizst termesztenek és fogyasztanak.
A szerző e kötettel tulajdonképpen kettős feladatra vállalkozott. Célja elsősorban a koreai agrárgazdaság átfogó bemutatása volt a közgazdasági és agrár-szakemberek számára, emellett azonban arra is törekedett, hogy Korea történelmének, földrajzi adottságainak, kultúrájának - beleértve a koreai konyhát és élelmiszerfogyasztási szokásokat - rövid áttekintése révén a nem szakember olvasó figyelmét is felkeltse az általa igen nagyra tartott koreai kultúra, koreai nemzet és a világ 12. legnagyobb nemzetgazdaságát a magáénak tudó Koreai Köztársaság iránt.
Vissza