Néró és a VII. A

Fülszöveg

A Néró és a VII/A, ez a mindvégi feszült, forró légkörű, remekül megírt regény, 1935-ben jelent meg először.
"Szerelmes volt egy életen át, fe nem személyben, hanem az Iskolába, egy Osztályba – mint a kertész, aki nem egy virágszál, hanem egy egész virágoskert szépségének áldozza fel életét – írta Karinthy frigyes a regény tanár főhőséről, Perényi Zoltánról a Nyugat-ban. – Későn eszmélt rá, hogy ő viszont egy hasonlat áldozata lett, s a hasonlat sántított: a lányok csak látszatra virágok (a létért való harc mimikrije), valóságban éppolyan ravasz, s ha kell, komisz emberek, mint amilyenekből az egész világ áll, mikor arról van szó, hogy megrabolják egy érzékeny szív illúzióit. Komlós Aladár élvezetes mesében és keretben mutatja be a léleknek ezt a finom és különleges drámáját... "
A regény igazi mondandóját itt kell keresnünk. A szeretetvágyról és a szeretet csapdájáról szól a történet: a kifejlődni nem tudó s az értelemtől nem kormányozható ösztönök, indulatok embertorzító, egyéniségsüllyesztő vonzásáról. Komlós Aladár jellemes racionalizmusának szigorával, érzékenyen, pontosan és könyörtelenül, finom, de kérlelhetetlen iróniával méri fel minden mozzanatában ennek a bonyolult, intenzív, torz szeretetnek minőségét.
Perényi vétkes, mégis fejjel kiemelkedik a regény többi figurái közül, hiszen amit tett, a társadalom előtt éppen azért válik megbocsáthatatlanná és komikussá, mert igaz érzelmeiben kiszolgáltatott, s a maga módján jellemes: botorul nyílt, bátor és következetes. Komlós haragos indulata a hatalom részesei és talpnyalói ellen szól, akik a lélek szenvedéseiről, szégyenéről mit sem tudnak, mert lelkük sincs. Vissza