Nero, a véres költő
Regény
Szerző
Budapest
Kiadó: | Révai |
Kiadás helye: | Budapest |
Kiadás éve: | |
Kötés típusa: |
Félvászon
|
Oldalszám: | 272
oldal
|
Sorozatcím: | Kosztolányi Dezső munkái |
Kötetszám: | |
Nyelv: | Magyar
|
Méret: |
19 cm x 13 cm
|
ISBN: | |
Megjegyzés:
|
Nyomtatta a Révai, Budapest.
|
Értesítőt kérek a kiadóról
Értesítőt kérek a sorozatról
A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról
A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról
Előszó
Részlet:
Csak egy álmos hangot lehetett hallani.
- Cseresznyét - mondta az, el nem fáradva - cseresznyét.
Az utcai árus, aki kis bódéjában álldogált, a gyümölcsös piacon, reggel óta hiába...
Tovább
Előszó
Részlet:
Csak egy álmos hangot lehetett hallani.
- Cseresznyét - mondta az, el nem fáradva - cseresznyét.
Az utcai árus, aki kis bódéjában álldogált, a gyümölcsös piacon, reggel óta hiába árulta cseresznyéjét.
Akkora hőség volt, hogy még itt, a Forum Cupidinisen, a nyalánkok és ínyencek kedves helyén sem igen akadt járókelő. A tér egészen kihalt.
Egy zsoldos katona, aki arra vetődött, rátekintett a possadt gyümölcsre és kedvetlenül tovább ballagott. Pár lépésnyire aztán megállapodott a közeli bódénál, ahol mézzel kevert vizet árultak, ott leszúrt egy rézpénzt s hosszan szürcsölte az üdítő italt.
Gyaloghintót nem lehetett látni.
Vissza
Fülszöveg
Kosztolányi Dezső történelmi regényének középpontjában Nero, a dilettáns költő-császár áll, aki jó szánkékú ifjúként kerül a trónra, hogy sokak reménye szerint a római birodalom kiegyensúlyozott, nyugalmat hozó uralkodója legyen. A szelíd és fiatal Nerót azonban az a vágya, hogy művészetéért ismerjék, szeressék, eltéríti eredeti célkitűzéseitől. Mindenkit irigyel, aki tehetséges, ezért a hatalom erejével kísérli meg kicsikarni a művészi sikert. Meggyilkolja féltestvérét, Britannicust, szembeszegül nevelőjével, Senecával, s mert bölcsebbnek érzi önmagánál - üldözi. Környezete retteg tőle, mert egyetlen nem tetsző mozdulat vagy szó miatt halál vár mindazokra, akik a szörnyeteggé, zsarnokká vált császárnak tapssal, dicsérettel nem hódolnak.
A mű, bár varázslatos könnyedséggel idézi fel az antik világváros életét s a kor történelmi szereplőit, mégsem pusztán történelmi regény. Az író Nero korának történéseiben és díszleteiben a saját korát festette le, a császár alakjában s a...
Tovább
Fülszöveg
Kosztolányi Dezső történelmi regényének középpontjában Nero, a dilettáns költő-császár áll, aki jó szánkékú ifjúként kerül a trónra, hogy sokak reménye szerint a római birodalom kiegyensúlyozott, nyugalmat hozó uralkodója legyen. A szelíd és fiatal Nerót azonban az a vágya, hogy művészetéért ismerjék, szeressék, eltéríti eredeti célkitűzéseitől. Mindenkit irigyel, aki tehetséges, ezért a hatalom erejével kísérli meg kicsikarni a művészi sikert. Meggyilkolja féltestvérét, Britannicust, szembeszegül nevelőjével, Senecával, s mert bölcsebbnek érzi önmagánál - üldözi. Környezete retteg tőle, mert egyetlen nem tetsző mozdulat vagy szó miatt halál vár mindazokra, akik a szörnyeteggé, zsarnokká vált császárnak tapssal, dicsérettel nem hódolnak.
A mű, bár varázslatos könnyedséggel idézi fel az antik világváros életét s a kor történelmi szereplőit, mégsem pusztán történelmi regény. Az író Nero korának történéseiben és díszleteiben a saját korát festette le, a császár alakjában s a "véresen-fájó dilettantizmus" drámájában a hatalom és művészet viszonyának kérdéseit szólaltatja meg mély pszichológiai megértéssel és kaján iróniával. A mű első megjelenésekor azt suttogták, hogy Nero alakját Szabó Dezsőről, a korszak legnagyobb hatalmú író-politikusáról mintázta, s az is aligha lehet kétséges, hogy a Római Citerások Egylete nem a Via Appián, hanem egy budapesti kávéházban ülésezett.
Kosztolányi regényében nem a jelen elől menekül, nagyon is kora problémáinak lényegéhez nyúl. A diktatúrák kialakulását emberi szempontból tárja föl: megmutatja, kik azok, akikből az ilyen idők főszereplői lesznek, és miért. Az emberben rejlő rossz történelmi szerephez jutásának már a kezdetén pontos és érvényes látleletet ad, miközben a művészetnek a túléléshez szükséges nélkülözhetetleneségét bizonyítja.
Vissza