Népünk és nyelvünk 1931. július-szeptember

Előszó

Részlet a kötetből:

Árpád-kori törökjeink.
(Kié volt a nagyszentmiklósi kincs?)

1939-ben, tehát nyolc év múlva hétszáz esztendeje lesz annak, hogy a kunok Magyarországba beköltöztek. Ezzel a dátummal a magyarság ethnikai alakulásának egy nagy korszaka fejeződik be, a török csatlakozások korszaka.
A honfoglalás előtti török csatlakozásokról csak nagy vonásokban rajzolhatunk képet, s ezt kíséreltem meg ,A honfoglaló magyarság kialakulása" c. munkámban. A honfoglalás utániakról már elég pontos tudósításaink vannak. Négy népről lehet itt szó, e négy nép: a bolgárok, besenyők, úzok és kunok.
Ezek közül a bolgárok két részre oszlanak. Vannak köztük olyanok, kik a dunai Bolgáriából jöttek s már a honfoglalás előtt itt laktak; ezekről részletesen írt Melich János „A honfoglaláskori Magyarország" c. munkájában. A honfoglalás után csatlakozott bolgárjaink másik része - mint Anonymus művének 57. fejezetében elbeszéli - a volgai Bolgáriából jött, Taksony fejedelem idejében. Nagyszámú, mohamedán vallású néptöredék volt ez, mely Pest környékén telepedett le.
A bolgárokkal mostanában sokat foglalkoztunk, ezekről részletesebben szólnom felesleges.
Sokkal kevésbbé ismerjük honfoglalás utáni törökjeink másik csoportját, a besenyőket, úzokat és kunokat.
Ezek közül - bár időrendben csak második helyen következnek - először az úzokról akarok beszélni.
Vissza