Néptanítók Lapja 1927. (nem teljes évfolyam)

Előszó

Részlet a kötetből:

HATVAN ÉV.
Írta: KŐRÖSI HENRIK.

A NÉPTANÍTÓK LAPJA hatvan éves fennállásának ünnepét üli. Ez a magas kor nem jelent öregséget és gyengeséget csodálatos életében, hanem az örök megújulás egyik határkövét. Jelenti az életerőt, mely nem külső hatásokból, de önmagából táplálkozik, a csüggedetlen erőt, a frisseséget, a bátorságot és a termékenyítő küzdelemre való kedvet. A Néptanítók Lapja él, oktat, harcol, virágzik alapítójának, Eötvös József bárónak szellemében, aki „a népnevelésnek hazánkban jobb lábraállíthatása" érdekében „nélkülözhetetlen tényezőként" keltette életre. Az itt hálás kegyelettel őrzött régi, elsárgult ügyiratok tanúsítják, hogy e nagy államférfiú a szerkesztési és előállítási költségek engedélyezésére irányuló felségfelterjesztést sajátkezűleg írta meg, különösen hangsúlyozván, hogy ezzel a hivatalos sajtóorgánummal kívánja a kultuszminisztérium és a tanítóság között olyannyira szükséges bizalmas kapcsolatot megteremteni és a tanítóság továbbképzését szolgálni.
Hatvan - küzdelmekben és eredményekben gazdag - esztendő telt el a Néptanítók Lapja megszületése óta. Háború és forradalmak kataklizmája szakadt ránk, mely megcsonkította hazánkat, de a csüggedés, elernyedés, elkedvetlenedés szelleme egy pillanatig sem vett erőt rajtunk, haladtunk azon az úton, melyet hivatásunk jelölt ki számunkra, Eötvös József báró mögöttünk, Klebelsberg Kuno gróf előttünk! Az elmúlt teremtő erő, az elnémult szív és az élő szellem, mely szárnyas gondolatokban, magasztos ideálokban, nagy emberi és nemzeti érzések fenségében fut össze és hajtja ki a kultúrát a magyar lélek televény földjéből. Bámulatos, szinte megdöbbentő harmónia! A magyar népnevelés megteremtője, nemzeti kultúránk édesapja az örökkévalóságból tekint le kései utódára, aki az egri polgárok előtt bontja ki újból elvei lobogóját ! Vissza