Népszokások Endrődön

Előszó

Elkészült a tíz kötetre tervezett sorozat újabb darabja. A negyedik Endrődi füzetet tartja kezében az olvasó.
Ezúttal is a megszokott módon jártunk el. Idős helybéli emberek visszaemlékezéseit rögzítettük, majd feldolgoztuk azokat. Ahol csak lehetett, a kiejtés szerinti írásmódot alkalmaztuk. Ott hagytuk el csupán, ahol a jelölés értelemzavaró lenne. Ilyen nagyon gyakori endrődi jellegzetesség a zárt e (írásban é, pl. petró), vagy a hosszú e (írásban é, pl. ere = erre).
Nagyon sokat jelentett Vaszkó Irén tanár több évtizedes gyűjtő munkája, mely ennek a kötetnek az alapját képezi. Ezt a gyűjtést egészítették ki Hornok Lajosné vezetésével a Honismereti Egyesület tagjai.
Anyagi támogatást ebben az évben nem sikerült szereznünk. A nyomdaköltséget az eddig eladott kötetek árából fedezzük. Köszönet illeti a falu lakosságát. Ok várják és megvásárolják kiadványunkat, ezzel is hozzájárulnak, hogy évről évre megjelenjen egy-egy füzet.
Az előző három kötet az endrődi gyerekek, asszonyok és parasztemberek életével foglalkozott. Ebben a mostaniban hitükről, ünnepeikről, szokásaikról olvashatunk. Azokat a témaköröket, amelyeket feldolgoztak az előző kötetek - nem, vagy csak érintőlegesen említjük. Ezért van az, hogy az emberélet rendkívüli alkalmai közül csak a halotti szokásokkal foglalkozunk. A születés és az esküvő jeles eseményeit megtalálják a sorozat második kötetében. A betegségek és azok gyógyításai közül is kihagytuk azokat, amelyeket az első kötet említ (gyerekbetegségek), illetve azokat, amelyek nem tartoznak szorosan a varázslás témakörbe.
Adatközlőinkről annyit mindenképpen el kell mondanunk, hogy a századforduló első évtizedeiben élték gyermek- illetve fiatal korukat. A legtöbben a hagyományos falu és tanyavilág azon rétegeihez tartoznak, akik szorosabb kapcsolatot tartottak - tarthattak fenn a vallással. A vallásos hit a szó valódi értelmében irányadója volt életüknek. Ma azt mondjuk rájuk, hogy vallásosak voltak, de számukra a vallás többet jelentett puszta szertartásnál - életmód volt. Nem volt kérdés, hogy betartsák-e vagy sem a tízparancsolatot, hiszen annak megfelelően éltek. A vallás számukra keretet, lehetőséget adott az emberi kapcsolatok ápolására is. Minden vasárnap mentek a templomba. Erre az alkalomra mindenkinek volt egy „templomba járó" ruhája, és olyan kendő, amelyet csak erre az alkalomra viseltek. A mise - túl a közös imádkozás és közös éneklés áhítatán - találkozási lehetőséget jelentett a faluban és tanyán egyaránt. Láthatták egymást a fiatalok, mise után már párba rendeződve mentek haza. A férfiak a szertartás után meghallgatták a publikációt, majd útba ejtették a kocsmát is, ugyancsak amiatt, hogy megtudják, mi újság van a faluban... Az advent várakozó csendjében a tanyai emberek elvégezték a Szállást keres a Szent Család szertartását: kilenc este imádkoztak együtt, minden este másik szomszédnál. Vissza