Előszó
Részlet a kötetből:
Visszapillantás a multba. Rövid történeti bevezetés.
Fürdés tisztasági és gyógycélból, már az ókorban divatban volt.
A görög műveltség központjában, Athénben, zsúfolva...
Tovább
Előszó
Részlet a kötetből:
Visszapillantás a multba. Rövid történeti bevezetés.
Fürdés tisztasági és gyógycélból, már az ókorban divatban volt.
A görög műveltség központjában, Athénben, zsúfolva voltak a nép fürdőintézetei.
Róma polgárai szorgalmasan edzették testüket az ő folyójuk, a Tiberis, vízében. Katonai gyakorlataik után megteltek a közfürdők. Forró légfürdőik úgynevezett izzasztó kamrái („szudatóriumai''), máig is emlékezetesek. Rómában, a császárság korában, 14 előkelő fürdőintézet és 856 népfürdő volt.
Egy híres görög orvos, Hippokrates, több mint 2300 évvel ezelőtt leírta a vízzel gyógyítás hasznát.
Tanítványai felső Egyiptomban, Krisztus születése körül, már a lázas betegségeket vízzel, hűvös fürdőkkel kezelték.
Egyik római császár orvosa, Galenus, Krisztus után a II-ik században már egészségtant írt, melyben a fürdők és masszálás haszna is ismertetve volt.
A középkorban elhanyagolták a vízgyógyászatot, mely a XVI-ik században Krisztus után kezdett csak ismét éledezni angol földön, hogy a XVIII-ik században ott új életre keljen.
1702-ben angol vízgyógyászat jelent meg; 1777-ben egy angol orvos, midőn tifuszt kapott, magát vízzel kezeltette; 1797-ben megjelent egy angol orvosi könyv „A hideg- és melegvíz hatását illető vizsgálatokról lázas és másnemű betegségek gyógyításában'' címmel.
Vissza