Előszó
Vigalom.*
Vig zene harsog most valahol,
Földi menyország nagy közepén.
Ősi sarokban búgva dalol Egy kicsikét véneeske legény.
Tömzsi fejét ahogy veti, hányja,
Ősz haja libben, mintha a...
Tovább
Előszó
Vigalom.*
Vig zene harsog most valahol,
Földi menyország nagy közepén.
Ősi sarokban búgva dalol Egy kicsikét véneeske legény.
Tömzsi fejét ahogy veti, hányja,
Ősz haja libben, mintha a szárnya Volna a széles, ócska legénynek, Kinek a nyarából ime tél lett . . . Csimpolya, nádszál, ontja a nótát, Néha recseg, tán sir is a hangja, Kedv uram mégis tudja a módját, Hogy legyen a tánc rendre kirakva! Perdül a szoknya, koppan a csizma: Hátra, előre! . . . Vissza no, vissza! Kinek a feje csalfa zenétül Föld fele hajlik vagy beleszédül,
Most a világra hej, ne szülessen. Kárt ne tegyen az isteni kedven! Táncos a lánynak sziiz derekára Nagy tenyerét jól odatapasztja,
Löki magától, meg odarántja, így mutogatta már a nagyapja. Hopp ide lelkem!
Erre te Sára!
Mint a csikóé, fürge a lába . . .
Hopp hajahajh! Hajh!
Messze a hajnal!
Szétütögetjük addig a házat . . .
A teli pincék száza kiszárad . . . Táncos a párját csak csalogatja, Intve feléje, szökve előle,
Végre magát mégis odaadja, Összefogózva futnak előre.
Égnek az arcok, izzik a lélek.
Csak a vidámság, csak ez az élet! Benn a sarokban szürke legény Öszeveri a két tenyerét:
Rajta fiuk, ki ifjú, ki vén,
Úgy igaz a tűz, ha lobog, ég!
Vissza