Néprajzi közlemények IV. 3.

Előszó

Lónya, Nagy- és Kislónya egybe-épült kisközségek egyesítéséből keletkezett 2019 lelkes magyarajkú, nagyrészt református lakosságú nagyközség Bereg vm. vásárosnaményi járásában, Bereg, Szabolcs és Ung megyék összeszögeléséhez közel.
Lónya határa egykor gazdag volt álló- és folyóvizekben.
Nyugat és északnyugat felől a Tisza folyik a falu határán, nyugaton a Tisza és a falu között van a Kis-Tisza és a Holt-Tisza, a folyó holt ágai.
A falutól keletre számos ér, patak, tó, mocsár, vizenyős rét és lapos volt, nemcsak Lónya határában, hanem az Erdőközben is és általában az egész Beregségben, a Tisza mentén. (Bereg: a Tiszától a Kárpátokig terjedő erdő neve volt. Beregség; a sík Tiszahát és a Szernye-melléki Tóhát népi neve.)
A ma élő öreg emberek még sokat láttak ezekből a vizekből,mert a lecsapolás csak igen lassan tudta kiszárítani azokat. Mit saját szemükkel nem láttak, arra szüleik, nagyszüleik elbeszéléséből emlékeznek s a levezetett vizeknek a helyéről tudják, hogy ott víz volt. Pesty Frigyes kézírásos helységnévtárában Nagy- és Kislónya címszó alatt található nevek közül 45-ről tudják biztosan, hogy víz volt (13 tó és mocsár, 23 patak és 9 vizenyős rét, "lapos"). Ezek a régi víznevek részben ma is használatosak, de száraz szántóföldeket, legelőket,vagy többé-kevésbé vizenyős kaszálókat jelölnek; némelyikről a fiatalabb nemzedék tagjai már nem is tudják,hogy víz volt. - Több álló- és folyóvíz is lehetett a határban a szabályozás és lecsapolás előtt, melyekről a ma élő emberek már nem is tudnak. Vissza