Néprajzi füzet

Előszó

Valahogy szinte észrevétlenül hagytunk föl azzal a kezdeti jó szokással, hogy füzeteinket előszóval nyitjuk. Érthető is ez persze, hiszen az indulás útkijelölő, programadó előszóit később már nemigen volt minek követnie... Erre a műfajra csak akkor lehet ismét szükség, ha egy bizonyos útszakasz megtételének értékelése avagy változtatások bevezetése esedékes. A "néprajzi rovat" esetében elsősorban az előbbi szempont jöhet most szóba.
Annak idején, amikor (látszólag) határtalan naivitással megfogalmaztam az IRÓDIA társadalomtudományi-honismereti (ha úgy tetszik: népismereti) programját, sejtettem ugyan, hogy nem a rohamosan beérkező írások tömkelegéből való válogatás fogja a gondot okozni, hanem inkább annak ellenkezője. Az viszont legrémesebb álmaimban sem jött elő, hogy jó egy esztendő alatt egyetlenegy, írással önként jelentkező ifjú kutatójelölt sem fogja szaporítani az íródiások sorait. És mindez a nép kultúra nagy divatjának (igaz már-már hanyatló) időszakában! Írások persze lettek (jók és kevésbé jók), meg is jelent mind egy szálig (!), ám ezek kivétel nélkül személyes kapcsolatok révén, állandó ösztönzésre születtek (de legalábbis így jutottak el hozzám). Mindez aztán megkérdőjelezi e munka (?) értelmét, létjogosultságát. Erre a kérdésföltevésre annál is inkább szükség van, mivel az újabb sajtóvisszhangok "szépirodalmi-népismereti" (-néprajzi) csoportosulásként emlegetik az IRÓDIÁT. Ami legalább is félrevezető, tehát tisztázásra szorul... Vissza