Előszó
Részlet a könyvből:
"Aki régebbi, néhány évtizedes néprajzi folyóiratot, vagy könyvet átlapoz, beleszédülve a töméntelen cifra hímzés, kiabálóan színes viselet, tarkabarka cserepek, tálak,...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
"Aki régebbi, néhány évtizedes néprajzi folyóiratot, vagy könyvet átlapoz, beleszédülve a töméntelen cifra hímzés, kiabálóan színes viselet, tarkabarka cserepek, tálak, agyonpingált tálasok, verejtékesen kifaragott kerítések, össze-vissza mázolt házak hullámzó sodrába, nemkülönben az oldalakra terjedő lakodalmi rigmusok, vőfély-szónoklatok, leánybúcsúztatók még Jupitert az égből is leráncigáló rengeteg sok verssorába, a néprajzzal első ízben foglalkozók járványos kórjába esik és a szóbanforgó tudomány alatt a művészet, irodalomtörténet egyik alfaját fogja érteni.
A kezdőnek igaza van: hisz e komoly tudomány is csak népdalok, népmesék, majd utóbb a népi iparművészeti (háziipar) termékek gyűjtésével és leírásával kezdődött. Az első gyűjtők maguk is művészek, voltak (pl Herder népdalokat gyűjtött). Költőket a népdalok, festőket a tarka hímzések, cserepek, tájasok érdekeltek. Összefüggésben állott mindez az akkori társadalmi szemlélettel, amit más szavakkal úgy mondhatnánk, hogy a népet lehetőleg csak vasárnap igyekeztek megismerni. El kellett hitetnünk elsősorban saját magunk lelkiismeretének megnyugtatására, hogy falun az emberek cifra, dús, színes ruhákban járnak, amiben szinte már mozogni sem bírnak, szobáik pompázatosak, tele népművészeti tárgyakkal, akár a divatos piktorok műtermei és sok napig tartó lakodalmakat csapnak, végig danolásokkal, szónoklatokkal. Természetesen ez a felsőbbrétegű, úri szemlélet a népművészet sokfajtájú és számtalan irányban szerteáradó termékei közül ösztönösen elsősorban a sajátmagához legközelebb állót látta meg, vagyis épp azt érezte jellegzetesen népinek, mi a legkönnyebben levezethető, pl. a reneszánsz, vagy a barokk művészetből.
Vissza