Népoktatásunk bűnei

Előszó

Akik nálunk a közérdeklődés útirányát megszabják: politikusok és írók nem ismerik azt az iskolát, amelyben Magyarország népét tanítják. Nem ismerik a közvélemény csinálói a falvak iskoláit. Hiszen egy részük városokban növekedett föl, városi iskolákba járt. Aki meg faluról indult el közülök, az az urasági kastély meg vadaskert tájékáról való. Az ilyet a vagyonos szülők nem igen engedték el a közös, osztatlan iskolába, egy padra a béresnek meg a zsidó szatócsnak gyermekével. A házi tanító szárnyai alól röppentek ki ez ifjú sasok és a szolgabírói, főispáni, képviselői, miniszteri csúcsok felé irányzott egyenes röpülésükben jó, hogyha átszelték a levegőt a falusi iskola teteje fölött.
Csak ez a tény, hogy nálunk a népiskola valóban és tisztára a népnek iskolája, amelybe a vagyonos szülők gyermeke csak nagy ritkán téved be a falún, teszi érthetővé azt, hogy Magyarországon az átlagosan művelt vagy átlagosan műveletlen ember jobban tájékozott a japánok testi nevelésével kapcsolatos dolgokról, mint arról, hogy miképpen és mire tanítják a népet az országnak vagy tízezer falusi iskolájában. Az a nagy némaság, amely a nép iskolája körül nálunk uralkodik, az érdeklődésnek az a tökéletes hiánya, amely a Holnap Fejedelmét formáló intézménnyel való nemtörődésnek a szomorú jele: mind azt mutatja, hogy a népiskola Magyarországon azoknak a tanító- és nevelőintézete, akik ezer esztendő óta dolgoznak, tűrnek és hallgatnak ebben az országban. Azok közül, akik tudták, mi fajta dolog ez a népiskola, némelyek nem szóltak, mivel az iskola körül való csönd nagy szövetségese volt boldogulásuknak; mások nem, mivel egy pár esztendő előtt olyan levegő volt itten, hogy az ilyen panaszokat vivő hanghullámok abban nem terjedhettek; megint mások nem, mert ugyan kinek van kedve siket fülek vagy embernemlakta pusztaságok közepette szólani? Így növekedett meg a magyar nép iskolája azzá, ami ma: a földesúri és papi hatalom elsőrendű támasztékává. Amiképpen a szentjánosbogárnak sötétségre van szüksége, hogy világíthasson, akképpen van ennek a népi iskolának szüksége az ismeretlenségre, hogy ebben a mai mivoltában megállhasson. A nemtörődésből szőtt sűrű fátyolt, az érdeklődés hiányából leszállt ködöt próbáljuk majd kissé oszlatni, megemelni avval, amit el akarunk mondani a magyar népoktatásról és bűneiről. Vissza