Népoktatás a Dél-Dunántúlon a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet időszakában (1770-1868)

Fülszöveg

A könyv Dél-Dunántúl népoktatás-történetét mutatja be 1770-től 1868-ig, az oktatásügy állami irányítását a felvilágosult abszolutizmus igényének megfelelően megteremtő Mária Terézia-féle reformtól a kiegyezés kori magyar állam Eötvös József által kidolgozott népoktatási törvényéig. A szerző igen kiterjedt helyi, elsősorban levéltári, valamint szakirodalmi kutatásokra alapozva ábrázolja és elemzi a folyamatot, melynek során kialakult a terület népiskola-hálózata, kialakultak a népoktatás nevelési céljaival, tananyagával, anyagi ellátottságával, a tanítósággal és a tanítóképzés színvonalával kapcsolatos állami és társadalmi igények, s megszülettek az első társadalmi-politikai-pedagógi-ai konfliktusok is.
A könyvet olvasva megelevenednek a régió népoktatásának sokszor szürke, sokszor nagyon is küzdelmes hétköznapjai. Látjuk a gyakran düledező iskolaépületeket, megismerkedünk a tanítói pálya nehézségeivel, a tanító kiszolgáltatottságával, társadalmi és anyagi megbecsülésének... Tovább

Fülszöveg

A könyv Dél-Dunántúl népoktatás-történetét mutatja be 1770-től 1868-ig, az oktatásügy állami irányítását a felvilágosult abszolutizmus igényének megfelelően megteremtő Mária Terézia-féle reformtól a kiegyezés kori magyar állam Eötvös József által kidolgozott népoktatási törvényéig. A szerző igen kiterjedt helyi, elsősorban levéltári, valamint szakirodalmi kutatásokra alapozva ábrázolja és elemzi a folyamatot, melynek során kialakult a terület népiskola-hálózata, kialakultak a népoktatás nevelési céljaival, tananyagával, anyagi ellátottságával, a tanítósággal és a tanítóképzés színvonalával kapcsolatos állami és társadalmi igények, s megszülettek az első társadalmi-politikai-pedagógi-ai konfliktusok is.
A könyvet olvasva megelevenednek a régió népoktatásának sokszor szürke, sokszor nagyon is küzdelmes hétköznapjai. Látjuk a gyakran düledező iskolaépületeket, megismerkedünk a tanítói pálya nehézségeivel, a tanító kiszolgáltatottságával, társadalmi és anyagi megbecsülésének hiányával vagy legalábbis csekély voltával. Betekinthetünk a régi tantermekbe, beleolvashatunk a régi tankönyvekbe, és megismerhetjük mindazokat a nehézségeket, amelyek a falusi gyerekek iskolalátogatásának útjába álltak.
Mindezt az egykorú összeírásokból, nyilvántartásokból összeállított gazdag táblázatok teszik nagyon konkréttá és országos léptékben is összehasonlíthatóvá, beilleszthetővé egy majdani, az egész országra kiterjedő népoktatás-történeti kutatásba, annak módszertani alapozásaként, mintájaként is. Vissza